A nemzeti ünnepek évtizedek, évszázadok távlatáról beszélt a köztársasági elnök pénteken, az államalapítás évfordulója alkalmából tartott ünnepi tisztavatáson, az Országház előtti Kossuth téren.
Fotó:Balogh Zoltán / MTI
Áder János hangsúlyozta, az elmúlt több mint másfél esztendő nehézzé tette a közös emlékezést, mivel a járvány idején alig felfogható veszteségek értek sokakat, több mint harmincezer magyar lett a koronavírus-járvány áldozata.
A járványidőszak ostromállapotában, amikor nap mint nap újabb erőpróbákat kellett kiállnunk, amikor hullámtól hullámig küzdve éltünk, fényévnél is távolabbinak tűnt az ünneplés felszabadult öröme.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy „ez idő tájt aligha láttuk meg magunkban a dicső múlt folytatóit, sokkal inkább hasonlítottunk a számtalan balsorsban megpróbált őseinkre”. Áder János szerint azonban az „elmúlt hónapokban, amikor annyi mindenről le kellett mondanunk, kiderült, hogy mennyi mindenbe kapaszkodhatunk”.
Kiderült, hogy a félelmek, a fájdalmak végső határán, de még azon is túl van valami, ami visszahúz minket az örvény pereméről, vannak erőtartalékaink magunkban és a közösségbe
– idézi az MTI Áder Jánost, aki hozzátette: „kiderült, hogy tudunk önzetlenek, segítőkészek, figyelmesek és fegyelmezettek lenni, hogy tudunk türelemmel várni, alkalmazkodni, odafigyelni”.
Az államfő szerint a járvány arra is rámutatott, „hogy vannak a biztonságunkért éjt nappallá tévő honfitársaink a kórházakban, az idősotthonokban, a mentőautókban és vannak magyar honvédek, akik naponta értünk szolgálnak”.
Amikor esküt tettek a haza védelmére, arra kérem önöket, ne csak a távoli hősökben, ma inkább a saját bajtársaikban lássák meg a példaképet. Mindazokban, akik az elmúlt hónapokban megmutatták, mit is jelent a hűség, a haza szolgálata
– tette hozzá. A köztársasági elnök hozzátette, a járvány idején kiderült, hogy nincs kis feladat, nincs alacsonyabb rangú szolgálat.
Csak parancs van, küzdelem van, helytállás van
– mondta, majd példaként említette, hogy a katonáknak biztosítaniuk kellett a kórházak rendkívüli működését, az oltópontokon irányítani a tanácstalan embereket, ellenőrizni a tilalmak betartását, összességében óvni-védeni egy láthatatlan ellenséggel harcoló hazát.
Több mint ezer éve ez a bátorság, ez a hűség és ez az alázat visz minket tovább az úton. A járvány feletti győzelemnek is ára volt: megküzdöttünk, megszenvedtünk érte. A mi nemzedékünknek jutott ez a feladat. Nekünk kellett alkalmazkodni, túlélni, újrakezdeni, csakúgy, mint elődeinknek oly sokszor az elmúlt ezer évben. Alkalmazkodni, túlélni, újrakezdeni, hogy mi, magyarok, szenvedéllyel élők, szabadságszeretők, hűséggel építők, megmaradjunk itt, Európa szívében, hogy gyógyuló, bizakodó, gyarapodó, erősödő élet legyen itt, a Kárpát-medencében
– mondta Áder János.
Címlapkép: Balogh Zoltán / MTI
14 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Lovat árul a cigány a vásárban. Odamegy a paraszt, vizsgálja a lovat.
- Aztán egészséges ez? - kérdi.
- Akár a makk! - feleli cigány.
- Semmi baja?
- Ennek? Az égvilágon semmi.
Rövid alku után a paraszt megveszi a lovat, s kötőféken vezetné haza, ám a gebe megugrik, s nekimegy a falnak.
- Te cigány, átvertél! Hiszen ez a ló vak!
- Nem vak az. Bátor!
.
Olyan alázatosak a alapítók selejtjei, hogy abba az ország --- megérdemelten -- belegebed, miután/miközben elmentek a kommunisták, és jöttek helyettük a sunyi félművelt kaparkúrta parasztok!
ki iránt tanúsított alázatot,kivel szemben volt bátor,és ki az akihez hű maradt? Mindez elő csak frázisnak akadt?
Új hozzászólás