2020 áprilisának végén a koronavírus-járvány első hullámának legaggasztóbb napjaiban derültek ki a pandémia okozta gazdasági válságot ellensúlyozandó kiskereskedelmi adó részletei.
Azok már akkor is kellemetlenül érintették a szektort, az üzletláncok ráadásul nem is számíthattak arra, hogy a jogszabály alól ki tudnak bújni, hiszen a korábbi hasonló szektoriális adó kapcsán sem tett lépéseket az Európai Bíróság, hiába fordultak az intézményhez az érintettek.
A szabály egyértelműen a nagy láncokra „lett kitalálva”, hiszen a kisebb vállalatoknak alacsony adókulcsot állapítottak meg, míg a százmilliárd forint feletti árbevételt elérő cégeknél a különadó mértéke a nettó árbevétel 2,5 százaléka. Már akkor felhördülést keltett az érintettek körében, hogy a kormány előzetesen azt kommunikálta, hogy a vészhelyzetre hivatkozva vezeti be az adót, a törvénytervezetben erről már nem volt szó.
A hétfőn este megjelent törvénytervezet, amelyet kedden délelőtt villámgyorsan el is fogadott a parlament, ezt a szabályt módosítja, ennek egyik fontos eleme, hogy a százmilliárd forintnál nagyobb árbevételt elérő társaságok adókulcsát 2,7 százalékra emeli. Emellett van egy érdekes kitétel is a tervezetben:
a jogszabály értelmében az élelmiszerhulladék-képződés megelőzése és a rászorulók részére történő élelmiszer-elosztás fokozása érdekében hoznának egy szabályt.
Ennek értelmében a 100 milliárd forintot meghaladó nettó árbevétellel rendelkező élelmiszer-kiskereskedők kötelesek a lejáró szavatosságú termékeket a minőségmegőrzési időtartam lejárta előtt legalább 48 órával az Élelmiszermentő Központ Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: ÉMK) részére felajánlani.
A korábbi jogi analógiák alapján a tervezet ezen pontja nagy valószínűséggel vagy a hazai, vagy az uniós fórumokon el fog bukni, ami persze nem azt jelenti, hogy akár a jogszabály „elmeszelését” ne használná majd a kormány politikai célokra.
Orbán Viktor régi álma, hogy a kiskereskedelmi szektorban a magyar tulajdoni arány 50 százalék feletti legyen. Ennek érdekében a 2010 óta számos intézkedés született, ezek közös jellemzője volt, hogy a nemzetközi tulajdoni hátterű vállalatok számára mindig hátrányosak volt, míg a magyar tulajdonú társaságokat nem, vagy csak korlátozottan érintették. Az elmúlt években ennek révén az elsőszámú hazai kiskereskedelmi lánc a Lidl lett, de mellette az Aldi és a Penny is jelentősen fejlődött.
A gazdaság növekedésének köszönhetően a lakossági fogyasztás is szépen bővül, ami az egész szektorra pozitív hatással volt, a magyar láncok azonban érdemben nem tudták a piaci súlyukat növelni.
A magyar üzletláncokat a megemelt sarc nem érinti, ahogy az alkotmányos aggályokat kiváltó beszolgáltatási kötelezettség sem.
Mielőtt az üzletláncokért könnyeket hullatnánk, érdemes átgondolni, hogy a kormány ugyan őket sarcolja, de a végén jellemzően mégis a fogyasztókon csattan majd az ostor. Amennyiben az üzleti érdekük úgy kívánja, és a nyereségük megtartása, növelése a céljuk, akkor ezek a cégek szemrebbenés nélkül tovább fogják tolni a fogyasztókra az adóemelést.
Értelemszerűen ez az árakban fog visszatükröződni, ez pedig tovább fogja felfele tolni az egyébként is rekordmértékű inflációt.
Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszerek drágulása a kormány fő szavazói bázisát, az alacsony jövedelemmel rendelkező vidékieket és a nyugdíjasokat különösen erősen sújtja.
Ők ugyanis a jövedelmük nagyobb részét fordítják ilyen cikkekre, mint a tehetősebbek.
Az mfor.hu írásában Varga terveiről, és a rendelet további részleteiről is bővebben olvashat.
26 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás