Minél tájékozottabb valaki, annál inkább pártolja a szankciókat.
Forrás:
Index
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
41 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Most, hogy @verőce21: megfogalmazta és mihez tartás végett a nyilvánosság elé tárta zsenialitásodat, odáig merészkedve, hogy , ha szerényen, ha csak zanzásítva is, de Einsteinnel helyezett szellemi rokonságba, egyetlen akadálya maradt irányodban a leborulásomnak, igaz, ez az akadály átjárhatatlannak tűnik: az önigazolás kényszere sógorral és sógornővel, mindig a számodra elfogadható tudományos érvek mögé bújva. Nyilván nem a tudomány a kifogásolt a mondanivalómban, hanem, kiemelem, hátha egyszer megérted: a számodra elfogadhatóság ténye, s ahogyan pajzsként tartasz magad elé mindent , ami szerinted megkérdőjelezhetetlenné teszi az igazságaidat. Mész előre mint egy paci, nem nézel sem jobbra, sem balra, és közben bólogatsz, igen, nekem van igazam, úgyis nekem van igazam,mert a tudomány , és a tudományos gondolkodás az egyedül helytálló, minden egyéb a hülyeség kategóriája.
Közben még arra sincs gondod, hogy észbe kapj: ha valami fejlődést hozhat az életünkbe, az a kételkedés, ami örökös vizsgálódásra, kutakodásra , továbbgondolásra ösztönzi a nem csupán az elmét magába fogadó tudatunkat.
Összefoglalva, a kizárólagosságra törekvő és a bujkáló attitűdjeid miatt nem tartalak érdemben értelmes embernek. Okos lehetsz, a szakmai hozzáértésedet sem jogom, sem tudásom vitatni, eszembe sem jutna. De az értelem, az más, több, gazdagabb, árnyaltabb: talán úgy határoznám meg, hogy a tudatosság és az érzékenység összhangja.
Csak egy apró megjegyzés a végére: akit@verőce21: magasztal, nem biztos, hogy jó ajánló levél.
Az értelem átfogó fogalom, része az erkölcsiség, az érzelmi intelligencia."
@Nyírfa: tegnap 11:17 Ritka az olyan tanár, aki az ilyen diákot felismeri. A felnőtt életben pedig számtalanszor láttam, hogy az értelmes emberben az éppen aktuális döntéshozó veszélyt lát és emiatt minden eszközzel ellehetetleníti. Mostanság inkább a primitívség a trendi.
Olyan alapokat kaptunk annak idején, amire ma is építkezni tudok. Orosztagozatos gimibe jártam, de az első évben semmit nem kellett hozzá tanulnom a meglévő tudásomhoz, a földrajztanárnőm az én füzetemet adta körbe, hogy így kell vázlatot készíteni, a magyartanárnőm pedig hagyott olvasni óra alatt, úgy volt vele, ha ő nem is köti le a figyelmem, de végül is azzal foglalkozom, ami érinti a tárgyát. :) A feleleteimmel nem nyűgöztem le, de a dolgozataim felkeltették az érdeklődését, ezzel kvittek is voltunk :)
Az irodalom és a történelem volt a kedvenc tárgyam, de, a személyes érdeklődéshez hozzá adódott, hogy az általánosban olyan tanárnőm volt, akinek, igen, szeme volt mindenre és mindenkire. Gyakorlatilag úgy bánt velünk, mint egy szigorú szülő és egy értő pszichológus keveréke, soha nem büntetett, de a kritikáját nem úsztuk meg, az elismerése pedig nem feltétlenül a bemagolt leckét felmondó feleletért járt. Akkor tudtuk, hogy elégedett, amikor elkezdett velünk beszélgetni. Mint felnőtt a felnőttel: óriási élmény volt. Nem azt kérdezte, hogy mit gondolt a költő, hanem, hogy te mit gondolsz a versről, és nagyon becsülte, ha valaki bevallotta, hogy nem is érti a sorokat.
Őszinteség, nyílt beszéd: rengeteget jelent kamaszkorban, amikor fél lábbal még gyerek vagy, és ezt úton-útfélen meg is kapod, de már kacsingatsz az ifjú felnőtt szerepére, ami egyre közelebb jön.
Szóval, nagyon jó tanáraim voltak, egyedül a matek nem nyerte el a szimpátiámat, de ez még belefért. :)
Viszont kívánom! :)
Új hozzászólás