Márki-Zay megvédi magát: „Örülök, hogy csak én hibáztam, mindenki más tökéletes volt”

Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként országos ismertséget szerző Márki-Zay Péter reagált a Direkt36 cikkére.

Márki-Zay Péter/Facebook

Ahogyan arról mi is írtunk, a Direkt36 oknyomzó újságírói egy átfogó cikket adtak ki arról, hogy mi vezetett az ellenzék 2022-es választásokon elszenvedett kudarcához. Ebben az alkalmi szövetség megosztottsága mellett elsősorban MZP politikusi éretlenségét, önfejűségét és a pártok és a kampánystáb közötti bizalmatlanságot tüntették fel.

Nem kellett sokat várni rá, Márki-Zay Péter máris reagált az anyagra.

A Facebook-bejegyzésében kifejezi, hogy nagyra értékeli a lap munkáját, ám a cikket pontatlannak, hiányosnak tartja. Éppen ezért a teljesség igénye nélkül az alábbi pontokban foglalta össze, mi az, amiről nem szól a cikk.

„1. Az ellenzék nem először veszített kétharmaddal, de most először volt előválasztással kiválasztott 106 közös jelölt, hatpárti közös kampány, 400 milliós mikróadománygyűjtés, közel 3 milliárdos kampány, 27 ezer szavazatszámláló az ország 11 ezer pontján, egy százezres márciusi ellenzéki gyűlés buszokkal, közös ellenzéki lista és közös program, árnyékkormány, és immár három roma képviselőnk a parlamentben...”

– kezdi a felsorolást. Majd hozzáteszi: „a modellt megvalósítottuk, de nem működött – már összefogással sem lehet legyőzni a túlerőt. Mindezt azonban ki kellett próbálnunk, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk. Cserében most először félt valóban a Fidesz és Orbán a bukástól, még a választás napján is.”

A második pontban elismeri a saját, illetve a kampány gyengeségeit is.

„2. Kétségkívül voltak rossz mondataim, ahogy a teljes kampányban voltak gyenge plakátok, kommunikációs anyagok, logisztikai problémák és hiányosságok is. De aki ezekre fogja a hatalmas, 20%-os vereséget, az hazudik (...)”

Majd kimondja a posztja egyik tételmondatát:

„3. A valódi okok nem az ellenzékben voltak, hanem a hatalmas túlerőben (...)”

Majd megemlít néhány kisebb-nagyobb körülményt, amelyek mind-mind hozzájárulhattak az április 3-i választás végeredményéhez.

„- az előválasztás után egyik párt sem mozgósított igazán október 23-ra

- 4 éve még a legkisebb ellenzéki párt is többször annyi saját pénzt költött a kampányára, mint most a hat párt összesen a közös kampányra...

- korábban még mindegyik párt tudott oszlopplakátokat tervezni és kivitelezni, most nagy késéssel került ki a 100 ezer plakát, általában kicsi képekkel, kicsi betűkkel, sötét háttérrel

- a nagy költséggel legyártatott újságok és szórólapok (gyakran olvashatatlanul apróbetűs leírásokkal, kiemelések és képek nélkül, látható központi üzenetek nélkül) a lakosság jelentős részéhez késve, vagy egyáltalán nem jutottak el, a postaládák helyett raktárakban végezték

- a kampánystáb által kidolgozott és elfogadott üzeneteket a pártok hírfelületei és a pártpolitikusok szinte soha nem osztották meg, saját vállalásukkal ellentétben, eltitkolták a választók elől az adómentes minimálbért és azt is, hogy nem küldenénk katonákat Ukrajnába – vajon miért?

- hónapokig ellenem kampányoltak magukat ellenzékinek mondó politikusok és közszereplők, a hetedik frakció megakadályozása fontosabb volt számukra, mint a közös győzelem, és még saját nyilvános vállalásukat sem akarták betartani a roma listás jelöltekről. Volt, aki egy fillérrel nem akart hozzájárulni a kampányhoz, volt, aki szakembereket sem delegált a közös csapatba, letiltotta a pártjelöltek és a központi stáb közötti kommunikációt, stb.”

– sorolja. 

Az írásban, amelyet itt olvashatunk részletesen, néhány állítást is pontosít az ellenzék korábbi miniszterelnök-jelöltje. A posztot pedig azzal zárja, hogy gratulál mindenkinek, aki részt vett az ellenzék munkájában, és megjegyzi:

„ÉN IS, MÁS IS HIBÁZOTT, DE AZ EREDMÉNY NEM EZEN MÚLOTT.”