A magyar köztársaság

Képzeljünk el egy országot, ahol a törvényhozásnak nincs második kamarája, az államfőt nem közvetlenül választják (hanem az egykamarás parlament által), minden fontosabb közjogi tisztségviselőt az egykamarás országgyűlés választ (többnyire az államfő jelölésére), a legfontosabb normákat, a sarkalatos törvényeket is ez a testület hozza, és magát az alkotmányt is ez az országgyűlés alkotja meg. Őrültség? Igen.  ... a győztesek gátlástalanságát sem ízlés, sem morál nem korlátozza, uralmukat olyan hosszú időre betonozzák be, amennyire csak akarják. Hatalmukban áll – és ezt ki is használják – magát a demokráciát is felszámolni – csak rajtuk múlik, hogy milyen gyorsan vagy kíméletesen teszik –, és kicserélhetik az alkotmányt is a maguk érdekében, ahogyan és ahányszor csak kedvük tartja. Az alkotmányos berendezkedés lehetővé teszi, hogy „alkotmányosan” változtassák át diktatúrává, ha úgy tartja érdekük. Ennek egyetlen belső korlátja ugyanis a kétharmados szabály, de ha a kétharmad...