Magyar orvos, Zádor Zsófia mentette meg a török barlangban másfél hete rosszul lett amerikai barlangászt, Mark Dickey-t.
Harctéri körülmények közt dolgozott Dr. Zádor Zsófia.
Súlyos bélrendszeri vérzés lépett fel nála, ami miatt napokig nem tudott enni, s esélytelen volt, hogy kimásszon. Három napig félig eszméletlenül feküdt 1040 méter mélyen. A magyar csapat elsőként reagált az Európai Barlangi Mentők Szervezete segélyhívására – írja a Blikk.
Olyan mentőegységet kerestek, ami egyrészt azonnal tud indulni, másrészt olyan orvost tud vinni, aki érdemben képes ellátni egy vérző sérültet, harmadrészt pedig fizikailag képes 1000 méter mélyre lebarlangászni, majd ott elkezdeni dolgozni
– mesélte a Telexnek Kovács Márton, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagja.
Összesen körülbelül 150-180 ember vett részt a mentésben. A második legnagyobb társaság voltunk mi, magyarok, 29 fővel” – nyilatkozta Kovács.
A magyar orvos, Zádor Zsófia sosem tapasztalt még ehhez hasonló küldetést:
1000 méterrel a felszín alatt, egy belgyógyászati betegség miatt tulajdonképpen lehetetlen küldetésnek tekintve azt, hogy saját magától távozzon a sérült... ilyen még nem volt a pályafutásom során, de valószínűleg a legtöbb barlangi mentőorvos pályafutása során sem
– árulta el.
1000 méteres mélységben alakították ki saját sátrukat, az amerikai beteget egy 4x5-ös sátorban kezelték, míg a másikban az orvos kollégái aludtak. Körülbelül 10 ember számára lett volna ideális a sátor, de volt, hogy 14-en voltak benne.
Volt a kettő között egy kis konyhaterület, amit tudtunk használni. A sátor köré volt kipakolva elég sok felszerelés, ruházat, amit nem használtunk éppen akkor, és egy kicsit hátrébb, egy lejtősebb terület után pedig volt egy mosdóhelyiség. Ezt próbáltuk minél tisztábban tartani. Nyilván ilyenkor próbálunk leginkább figyelni a higiéniára: fertőtlenítő oldat volt nálunk, mindenféle kendők is, tudtunk kezet mosni, illetve a testünket is valamennyire
Szerencsére volt mellettük egy forrásvíz, ami iható volt, így a sérültnek forralva, de tudtak vizet adni.
A magyar orvos szerint Dickey súlyos, kivérzés közeli állapotban volt, rengeteg vért vesztett. Rengeteg műszer kellett ahhoz, hogy egy intenzív osztályt tudjanak felállítani a föld alatt.
Vértranszfúziót kapott, illetve olyan gyógyszereket, amiknek magas mellékhatásos kockázatuk van. De ezzel sikerült nagyjából megmenteni az életét, hogy legyen értelme a mentésnek
– részletezte Kovács. A nehézkes kommunikáció miatt Zádor azt érezte, kifutnak az időből...
A kommunikáció hiánya miatt a felém érkező csapatok sem tudták biztosan, hogy mi van a mélyben nálam. Én tartottam életben Dickey-t napokig, de nehézséget jelentett, hogy nem tudtam, mikor következhet be fordulat az állapotában. Eleinte nem volt eleinte eszközöm se, és nem volt információm arról, hogy mikor fognak megérkezni az egyéb mentőszervezetek, vagy hogy egyáltalán hogyan kezdjem el táplálni Markot.Tulajdonképpen terepi medicinát folytattam, azaz úgy dolgoztam, mintha a harctéren lettem volna
Eleinte csak hőmérő és egy pulzoximéter volt náluk, de folyamatosan érkeztek le a szükséges készítmények és műszerek a barlangba, így végül vénás infúzóval is el tudták látni a beteget. Zádor kiemelte, hogy a később érkező kollégák már több információval rendelkeztek arról, milyen segítség vár rájuk a felszínen, így pontosabban tudták, mikor indulhat el a hordágy:
„Ezért jobban tudtak már egy kicsit arra fókuszálni, hogy úgy táplálják vénásan a tápszerrel, ahogyan egyébként az intenzív osztályon csinálnánk”.
Kovács Márton szerint önmagában óriási erőfeszítést igényelt az, hogy lejussanak a beteghez.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy ha valaki a felszínről lebarlangászik mondjuk 1000 méterre a sérült mellé a bivakba, akkor az nagyjából akkora meló, mintha két-három maratont lefutna. Ez egy 18 órás túra lefelé, felfelé pedig lehet a többszöröse is.
Végül szombat délután, helyi idő szerint 14:29-kor indultak el a hordággyal, s kedden éjfél körül érkeztek meg a felszínre.
Remélem nem lesz hamarosan ilyen feladat!!!??
csak ennyi
barátilag
J.L.