Megdöbbentő vallomás: minden gyermeket bántalmaztak a bicskei gyermekotthonban

Bár V. János börtönbüntetését tölti, nem csitulnak a kedélyek a bicskei gyermekotthonban történtek kapcsán, ugyanis egyre több bántalmazás és probléma kerül napvilágra, melyekben már nem csak a kisfiúk, de a lányok is érintettek.

Zsófi – aki nem szeretné, hogy személyazonossága kiderüljön, így a 24.hu nevét is megváltoztatta – tíz évig volt a bicskei gyermekotthon lakója. Hatéves korától tizenhat éves koráig volt az intézet lakója, és mentorával, Schmidt Erikával karöltve adott interjút a 24.hu-nak.

Illusztráció: freepik.com

Zsófi elmesélte, hogy kiskorában komoly lemaradása volt a beszédfejlődésben, már akkor is, amikor Bicskére került. Elmondása szerint az első év volt a legnehezebb, mert itt egészen máshogy bántak vele, mint a korábbi intézetben. Ebben az időszakban kapta az első verését is egy nevelőtől, aki aztán évekig a nevelője maradt.

Egy jó nagy könyv volt a kezében, azzal csapott a fejemre, de erővel, dühösen. Iszonyúan fájt, megszédültem. Utána azt mondta, álljak fél órát az ajtónál.

Zsófi visszaemlékszik, hogy szinte minden gyereket ért bántalmazás, a különbség csak abban állt, milyen mértékű. Volt aki nem tudott fürdeni, mégsem tanították meg, viszont minden héten megverte egy nevelő, mert koszos volt.

Azt is elmesélte, hogy a nevelők többségével nem tudott szót érteni, elmondani, mi rossz neki, mert ha panaszkodott azt mondták neki, örüljön, hogy egyáltalán ott lehet. Beszédhibája komoly gondokat okozott, az olvasás nehezen ment, segítséget keveset kapott, ellenben degradálást annál többet.

A nevelők mindig azt mondták, hogy majd felnősz, és kimész a nagybetűs világba, a nagybetűs életbe. Úgy beszéltek az intézeten kívüli világról, mint valami mumusról. Be kell majd fizetni a gázszámlát, a vízszámlát, ez nem lesz ám egyszerű, ilyeneket mondtak. És nemcsak azt mondták, hogy nehéz lesz helytállni, hanem azt is, hogy nekünk nem fog menni. Ne panaszkodj, mondták, addig jó neked, míg itt vagy. A megalázás rendszeres volt.

Hozzátette, a nevelők gyakran azonosítják a szüleivel a gyerekeket. Ha például drogos volt vagy alkoholista, előszeretettel hangoztatják, hogy a gyerekből is az lesz.

Én többször megkaptam, hogy drogos kurva leszek. Az iskolában a tanár egyszer azt mondta, »hogyha nem tanulsz, a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött.« Ezt mondja a tanár egy kislánynak az osztály előtt. És ez teljesen hétköznapi.

Arra a kérdésre, hogyan emlékszik az igazgatóra, Zsófi elmeséli, hogy már kisgyermekként észrevette, hogy árad belőle a közöny. Nem érdekelte ki kicsoda vagy honnan jött, holott a gyerekek kötődtek hozzá. Hiszen kihez kötődjenek?

Zsófi elmondja, hogy tudták, az igazgató fontos ember, így nem lehet ellene tenni semmit. Ő csak akkor beszélt vele, amikor kérvényt akart beadni, vagy a pénzét szerette volna átvenni – elmondása szerint utóbbit János bácsi csak akkor tette, ha előtte a lány megalázkodott előtte.

Hallották a pletykákat, hogy János bácsi mit csinál a gyerekekkel, de csak akkor lett biztos, amikor először fel lett jelentve.

Arra a kérdésre, hogy őt is zaklatta-e valaki az intézetben, Zsófi így válaszol:

Persze. Nekem is volt egy nevelőm, aki rendszeresen mondogatta, hogy nagyon szép vagyok, szeretné, hogy előtte menjek föl a lépcsőn, szeretne lefotózni, mert ő nagyon szép képeket tud ám csinálni. Aztán egyszer már ott tartott, hogy aktfotókat készítene rólam. Én meg csak nevetgéltem zavaromban, és azt mondtam, hogy jó, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mi az az aktfotó.

A lány elmondása szerint olyan is volt, hogy a nevelő fürdés közben nyitott rá, holott ő előzőleg egyértelműen kérte, hogy ne menjen be, mert fürdik.

Nem mertem csinálni semmit. Ő sem csinált akkor semmit szerencsére, de én csak álltam és remegtem, míg ki nem ment. Tudtam jól, hogy nem tudok védekezni. Azért lettem pofán vágva, hogy ezt megtanuljam.

Ez a nevelő egyébként rendszeresen bújt be a lány egyik szobatársának ágyába, Zsófi volt az, aki szót emelt ez ellen.

Erika is megdöbbentő dolgokat árul el, rendszerszintű mulasztást:

A gyerekekkel szembeni visszaélés része az intézményi kultúrának. Minél több a gyerek, annál átláthatatlanabb a rendszer, mert egy ponton túl egyszerűen nincs kinek ellenőrizni a dolgokat.

Az egész nevelőotthoni rendszer állam az államban, más törvényekkel, más szabályokkal.

Azok a perverz emberek, akik hajlamosak kiskorúakat molesztálni, nem is tudnának jobb munkahelyet találni maguknak egy nevelőotthonnál: itt vannak a kiszolgáltatott gyerekek szinte tálcán felkínálva.