Magyarországon az átlagnyugdíj 2004-ben 61 ezer forint volt, míg 2023-ban ez az összeg már 208 ezer forintot tett ki, ami 241%-os emelkedést jelent. Az inflációval korrigálva is 43%-os reálértékű növekedést tapasztalunk az előző két évtizedben.
Az előző két évtizedben Magyarországon a nyugdíjasok száma 3,1 millióról 2,4 millióra csökkent. Bár az öregségi nyugdíjasok száma ebben az időszakban 21,5%-kal nőtt, a rokkantsági-, özvegyi-, és szülői nyugdíjban részesülők száma meredeken csökkent. Ennek egyik oka a nyugdíjkorhatár emelése 65 évre és a nők 40 éves minimális nyugdíjba vonulási korának bevezetése volt. Bár 2004-ben a GDP 9,7%-át fordította az állam nyugdíjakra, 2022-re ez az arány már csak 8%-ra csökkent.
Illusztráció: pixabay
Fontos megvizsgálnunk a hazai értékeket a régiós összefüggésben is. Euróban számolva a magyar nyugdíjak 39%-kal emelkedtek, ami nagyjából az eurozóna inflációjának megfelelő. A lengyelek és a szlovákok előzték meg minket, míg a csehektől folyamatosan lemaradtunk. A román nyugdíjak éppen csak elmaradnak a magyaroktól. Ennek eredményeként az uniós tagállamok rangsorában 2021-ben a 19. helyről a 24. helyre csúsztunk vissza, és csak Horvátország, Bulgária és Románia állt mögöttünk.
Bár Magyarország nyugdíjai nőttek abszolút értékben, a régiós adatokhoz képest kevésbé kiemelkedő volt a növekedés. Míg 2004-ben a magyar és a lengyel nyugdíjak hasonló szinten álltak, 2023-ra már a lengyel nyugdíjak másfélszeresét kapták a magyarok. A román nyugdíjak 2004-ben jelentősen elmaradtak a magyarokétól, de 2023-ra már 37%-kal magasabbak voltak. A szlovák nyugdíjak hasonlóak maradtak a magyarokhoz képest. Összességében a magyar nyugdíjak vásárlóerő-paritáson számított értéke az EU-s átlag 52%-áról (2004) 45%-ra (2021) esett vissza, ezzel a 23. helyre kerültünk a 27 tagország közül 2021-ben. Valószínűleg ezek a számok 2023-ra sem változtak érdemben.
16 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás