Töltött káposzta és vallás

A nyugati civilizációhoz tartozó országokban a régi ünnepek eredeti jelentéstartalma némileg megkopott. Szerencsére az egyházak igyekeznek megóvni az eredeti jelentést. Európa és Amerika nagy részén a Karácsony egyenlő a bevásárlással, ajándékcsomagolással, főzéssel, vacsorával. A hangsúly legalábbis ebbe az irányba tolódott el. Felesleges vagy annak tűnő dolgok sokasága veszi körül az ünnepeket. Persze nem csak a Karácsony, hanem más ünnepek is tárgyiasulnak, ami azt jelenti, hogy valami, ami eredetileg nagyon is lelki, szellemi eredetű volt, ma már kisebb mértékben közvetít ilyen az üzenetet, mivel tárgyak és ajándékok kerültek az emberek szemléletének középpontjába. Harminc évvel ezelőtt Húsvétkor még senki sem ajándékozott. A civilizáció kereskedelmi szemlélete nem sokáig tűrte ezt. Ma már a „nyuszi is ajándékot hoz”. Az egyházak látszólag szélmalomharcot vívnak e jelenséggel szemben, amikor a templomokban és a médiában az ünnep eredeti jelentését hirdetik. Jézus születik, életét adja, feltámad, az Istenhez tér. Ez a rövid mondat négy jelentős ünnep a keresztény közösségekben; lelki tápláléknak számító komoly tartalommal és szép liturgiával. Az „európai” többség azonban legfeljebb „Jézuskáról”, az ajándékhozóról beszél. Más felekezetek is igyekeznek fenntartani a szellemiség fényét. A zsidók és a mohamedánok más-más liturgiával és időponttal ünneplik az újévet, de őrzik ünnepeik vallási üzenetét. A civilizáció egy szép momentuma, hogy különböző vallású emberek képesek egymás ünnepét ünnepelni. Szcientológusként abban a szerencsében van részem, hogy bármilyen más vallás ünnepét magaménak tudhatom már csak azért is, mert senki sem kér gyermekkorban szerzett vallásom megváltoztatására. Néhány távol-keleti vallás nem beszél Istenről, ami nem jelenti azt, hogy követőik számára ne létezne. A Szcientológiában Istent, mint legfelsőbb lényt említjük. A vallások között nagyobb eltérés mutatkozik a Megváltó vonatkozásában, szerepe értelmezésében – és esetleg még a személyét illetően is. Lényeges viszont az, hogy valamilyen megváltás lehetősége szinte minden vallásban benne van, hiszen a megváltás még a legminimálisabb elképzelés szerint is legalább remény. Ehhez képest persze nem csupán filozófiai kérdés, hogy van-e szerepe másnak is a megváltásban, mint magának a Megváltónak, de tény, hogy nehéz megmenteni olyan embert, aki semmit sem tesz ennek irányában. Nagyra tartom a keresztények igyekeztét a megváltás üzenetének fenntartására, s fontos számomra L. Ron Hubbard szinte minden sora hordozza azt az üzenetet, hogy az ember maga is tehet valamit saját megváltásáért. Hogy jön mindez a karácsonyi bevásárláshoz, sorban álláshoz, pénzhez, töltött káposztához? Éppen az a fontos, hogy sehogy.