Véres megtorlások Jugoszláviában

1942-ben az akkor már háromnegyed éve Magyarországhoz visszacsatolt Vajdaság területén felerősödött a jugoszláv partizánok tevékenysége. A csendőrség és a vele együttműködő katonai alakulat parancsnoksága sikerként könyvelte el, hogy felszámoltak egy partizáncsoportot. Azt viszont, hogy eközben néhány fős veszteséget is elszenvedtek, már nem tartották elfogadhatónak, nagyszabású, három napig tartó tisztogatási akciót indítottak el. A Délvidék 1941-es visszacsatolása örömünnep volt az ott élő magyarságnak. A szerbek a magyar katonák bevonulását megszállásként élték meg, gyűlölték a bevonuló magyar hadsereget. A térségben harcoló partizánok gyakran támadták az új hatalom képviselőit. 1942 januárjában ezt megelégelte a vajdasági magyar parancsnokság. Razziát hirdetett 1942. január 12-e és 15-e között Újvidéken és környékén. A kommunisták és partizánok elfogását adták parancsba. Rendet akartak tenni a déli végeken. Meg persze be akarták bizonyítani a náci Németországnak, hogy Magyarország nem adhat újabb katonákat a keleti frontra, hiszen itt, a Délvidéken is égető szükség van rájuk. Három napig tartott a hajsza. A katonák és a csendőrök körbezárták Újvidéket. Átkutatták a környező falvakat, városokat. Csaknem 4000 embert, főleg szerbeket és zsidókat, köztük gyerekeket, asszonyokat és időseket lőttek a Duna jegébe vágott lékekbe. A fékevesztett vérengzést Budapestről jött parancs állította le. A felelősöket a honvéd parancsnokság bíróság elé állíttatta. 1943-ban ítélet is született, de a bűnösök Németországba szöktek. (Feketehalmy Czeydner Ferenc az SS önkéntese lett, csak Szálasi hatalomra kerülésekor jött vissza Magyarországra.) Az emberéletet pénzzel ugyan nem lehet megváltani, de Magyarország még a háború alatt kártérítést fizetett a vérengzésben érintett családoknak. A gyűlölet tovább erősödött. 1944-ben jött el a bosszú ideje, amikor Tito partizánjai kezdték visszafoglalni a Délvidéket. Üldözték és gyilkolták a magyarokat, csak azért, mert magyarok voltak. Több faluból, kisvárosból is teljesen kiirtották a nem szláv lakosságot. Asszonyokat, gyerekeket, időseket végeztek ki és dobtak tömegsírokba. Több ezer embert munkatáborba kényszerítettek. Amikor 1945-ben elengedték őket, csak azzal a feltétellel mehettek, hogy soha nem költözhetnek vissza szülőfalujukba. Az újvidéki razzia borzalmaira ma emlékmű figyelmeztet a Duna partján. A megtorlás magyar áldozataira évtizedekig tilos volt emlékezni a Vajdaságban, és Magyarországon sem illett beszélni erről. A magyar katonaság vérengzéséről viszont a határ mindkét oldalán tanítottak.