Gogol A revizor című műve sokkal több, mint egy színházi rendezés. Megismerszik benne az orosz lélek, nép, minden. Néha egy színházi mű többet ad mindennél. Azt hiszem, egy kicsit megint jobban értem az oroszokat. Hogy Európa középső-keleti feléhez Moszkva lényegesen közelebb van, mint Brüsszelhez, Párizshoz, Londonhoz, természetes állapot. Közösségileg, politikailag, kulturálisan, mindenféleképpen jobban elmerültünk Oroszországban, ahogyan a németekről, törökökről és egymásról is akadnak errefelé történelmileg jobban beágyazott tapasztalataink.
Forrás:
magyarnemzet.hu
Feltöltő: RonaGyuri
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A Párt központi napilapja „Véleményváró” rovata kínálata
„Pilhál Tamás
Menetelünk az atomháborúba
Brüsszel mindenáron véget akar vetni az európai civilizációnak.”,
„Szentesi Zöldi László
„Mit röhögtök, magatokon röhögtök!”
A Nemzeti Színházban receptet kaptunk az orosz–magyar kapcsolatok működtetésére.”,
és
„Gajdics Ottó
Pillanatképek a tébolyult Európából
Nincsenek határok, de azért haljunk meg az ukrán területi integritásért.”!
A csúcs az a középső:
egy mondat a receptből (Leírt utasítások sora arról, hogyan kell vmit elkészíteni):
„a Vidnyánszky-színházban immáron sorra kapjuk azokat az előadásokat, amelyeket nem ideológiai rögeszméink miatt, hanem saját jogukon szeretünk. S legvégül: nem szégyenletes-e, hogy erről a remek társulatról, az új Nemzeti pompás fizikai és szellemi díszleteiről, egyáltalán arról a tényről, hogy színházi óriások élnek és alkotnak velünk, köztünk, értünk, mintha szó sem esnék? ”
Jó, tudjuk
a komcsik komcsiznak,
a tolvajok kiáltanak tolvajt,
..
de mégis!