Valószínűleg akkor ért utoljára ilyen színházi meglepetés, amikor először láttam A Gézagyereket. Háy János többi, hasonló technikával, hasonló tárgyról készült darabját kissé untam. Még a jobbakat is. Mindegyik ugyanazt célozta meg, csak éppen nem találta úgy telibe. „Istendrámának” indultak ugyanabból a mélységből, ugyanabból az anyagi és szellemi sivárságból, csak nem jutottak ugyanolyan magasra.
Forrás:
Népszabadság Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás