80 ezer forint egy üres borosüveg a kínai feketepiacon

Cha-teau La-fite Rotsch-ild, szótagolom, jegyezd meg. Ha ilyen feliratú borosüveget találsz véletlenül otthon buli után, nehogy visszaváltsd! Add el inkább a kínai alvilágnak, jól kereshetsz vele. Nincs ugyanis társaság a Földön, akik képesek annyi talicskányi pénz kiadni borokért, mint a szélsebesen megtollasodott keleti-parti burzsuj kínaiak. Egy-egy hong kongi vagy sanghaji árverésen ma nagyjából háromszor annyiért lehet elpasszolni egy palack méregdrága francia bort, mint mondjuk Londonban, az utóbbi 1-2 évben pedig szinte minden rekord megdőlt az árveréseken. Természetes hát, hogy elkezdtek legyeskedni a borimádó kínaiak körül azok a szerencselovagok, akiknek jó boruk ugyan nincs, mégis szeretnének részesülni valahogy a bombaüzletből. Hamisítanak, a lehető legélelmesebb módon. A legnépszerűbb termék a már említett francia Chateau Lafite Rotschild, tavaly például 14 millió forintért kelt el egy üveg 2009-es évjáratú bordeaux-i. A vendég bemegy az étterembe, vacsorázik a szeretőjével, koccint az üzletfeleivel, közben elkölti egy középkategóriás autó árát egy üveg francia borra. Pekingben és Sanghajban ez nem is olyan ritka esemény mostanság. Az üres üvegre viszont azonnal lecsap a helyi borosüveg maffia, akik újratöltik a palackokat egy kellemes, de azért messze nem akkora klasszis vörössel. A feketepiacon jelenleg 400 dollár, azaz bő 80 ezer forint az üres Chateau Lafite Rotschild üvegek árfolyama, és viszik, mint a cukrot, hiszen esetenként akár több millió forintot is lehet rajta kaszálni. Az egészben az a szép, hogy viszonylag nehéz lebukni, hiszen számos vintage bort újrapalackoztak, a dugóból tehát nehéz megtippelni az ital korát. René Bouldoires cége, a Mr. & Mrs. Bund látja el francia borral sanghaj legjobb éttermeit, és arról számolt be a Telegraphnak, hogy számos ügyfele annyira gyanakvó lett, hogy akár 20 percig ízlelgeti, szagolgatja a bort, mire rászánja magát a vásárlásra. Nemcsak a bort hamisítják egyébként, hanem a méregdrága kínai töményt, a szójaszósz illatú Maotait is, amiből egy 1950-es évekbeli palack akár 200 ezer forintot is érhet. A cég több tízmillió jüant költött eddig a hamisítás megelőzésére, használnak hologramot, vízjeleket, fényérzékeny tintát és hasonló trükköket, ráadásul 80 ember küzd a cégnél a hamisítók ellen, de csekély sikerrel. Én ebben ott látom a bizniszt, hogy olyan, profi szakértőket alkalmazó céget kell csinálni, akikkel tényleg ki lehetne szűrni a hamisítványokat, hiszen a drága borok mellett erre hamarosan ugyanekkora igény lesz majd. Vajon itthon is megy ez a fajta hamisítás? Annyira ezért nem lehet nagy biznisz Magyarországon, hiszen milliókat nem, legfeljebb néhány tízezret lehet ezzel kaszálni. Azért ha valaki a környezetetekben elkezd Ráspi Máté Cuveé borospalackokat gyűjteni, legyetek gyanakvóak.