Kökény Attila: Nincs semmi másom

Valami nem sikerült, szigetünk messze került. Sehol nincs ma helyem, ezernyi arc, mind idegen. Veled más a világ, senki nem érti talán, Hogy miért hajt ez a vágy, pedig ma már más ölel át. Nincs semmi másom, a nagyvilágon, Mi minket összetart, majd újra megtalálom. Nincs semmi másom, de mégse bánom, Még mindig várom én, hogy újra visszatérj! Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj. De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág, Lehet –e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém. Nincs semmi másom, a nagyvilágon, Mi minket összetart, majd újra megtalálom. Nincs semmi másom, de mégse bánom, Még mindig várom én, hogy újra visszatérj! Szökik a perc, rohan az út, múlik a lét nyomtalanul, Valami kell a szavakon túl, a lángon, bennem, ami gyúl. Jönnie kell, él a remény, égnie kell, ha ébred a fény. Szökik a perc, rohan az út, nem múlhat, Nem múlhat az álom nyomtalanul! Nincs semmi másom, de mégse bánom, Még mindig várom én, hogy újra visszatérj! Nincs semmi másom, a nagyvilágon, Mi minket összetart, majd újra megtalálom. Nincs semmi másom, csak régi álmom, De mégis várom én, hogy újra visszatérj! Hát mondd el mit tegyek, hogy újra visszatérj…