Nobel-díj ide vagy oda, Elfriede Jelinek darabjai 2004 után sem árasztották el a magyar színpadokat. Amin nem is csodálkoztam, miután 2005 januárjában a Krétakör felolvasó előadásában a Vidám Színpad kistermében meghallgattam Pihenő című művét. Azóta tudtommal csak a Pano-Drama próbálkozott Kézimunka címmel az osztrák írónő cigánygyilkosságokkal foglalkozó dokumentumjátékával. Ez alkalommal az értő kritika megállapította, hogy a magyar színházi kultúra nem alkalmas Jelinek stílusának, szellemének adaptálására. Ez igaz is lehet, mert egy másik dokumentumdrámája a rohonci tömeggyilkosságról remeknek mutatkozott a Thália Színházban vendégeskedő Münchner Kammerspiele előadásában.
Forrás:
Népszabadság Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás