A Cimbora Alapítvány 2024. július 12. és 30. között tizedik alkalommal rendezi meg a Klassz a pARTon! Fesztivált. Ingyenes, formabontó koncertekkel szeretnék lehetővé tenni mindenki számára, hogy kedve szerint csatlakozzon a klasszikus zenei programokhoz. A fesztivált 2015-ben alapította Érdi Tamás, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, aki emberi és művészi példát mutat a fiataloknak.
Forrás:
lepesmagazin.hu
Feltöltő: kadar9
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Hát úgy, hogy megyek egy este haza, körülbelül tökig olajosan, azért egy nehézgépgyárban az ember olajos lesz, még megálltam egy sörre a Tomori Palkóval, aztán nyomás haza.
Ugye, a munkaidő vége 16:30-kor volt, olyan 18:00 körül érkezhettem haza, édesanyám már várt:
– Tamás elvették az áramot...
– Hát azt el. Minden este hatkor veszik el.
– Hoztál kaját?
– Persze, pénz is van. Vettem ásványvizet is, hátha elveszik a vizet...
– Odahoznál a zongorához?
Az a helyzet, hogy ez szükséges volt. Elég rosszul lehetett, a vállamon elvittem volna Kandahárba is, nem, hogy a zongoráig.
– Konyak van?
– Van, adott Agelica néni, finom örmény konyak, a párttitkároktól lopta.
– Akkor gyújtsuk meg ezt a két mécsest, és próbálnék zongorázni...
És igen, az én beteg édesanyám a szemem láttára változott egy fiatal, erős nővé – csak annyitól hogy eljátszotta a Holdfény-szonátát. Mintha kigyúlt volna a szeme, mintha megerősödött volna... olyan lett, mint kiskoromban volt. Én csak lapoztam a kottát, jól sosem tanultam meg zongorázni, maximum bluest tudok játszani, de azért a kottát már akkor is olvastam.
Még 14 évig élt, aznap lehetett neki a legrosszabb. És nagyon örülök, hogy aznap este mellette voltam.
Mi ebből a tanulság?
Az hogy el lehet venni az embertől az áramot, vizet, a gázt, de senkitől nem lehet elvenni a zongorát, ha egyszer a fejében van.
Én vagyok rosszul? Az semmiség, elmúlik. Édesanyám volt rosszul, és még ő is kizongorázta magából. Egyszerűen nem tudom elfelejteni azt az akszjonovi pillanatot, amikor a legcsodálatosabb balkéz-technikával harsogott a Holdfény-szonáta, bele a Nagy, Reménytelen, Romániai Áramszünetbe.
Azért tud ez a Beethoven.
És az benne a legjobb, hogy nem lehet kikapcsolni.
Pár hét múlva szólt az egyik ismerős, hogy lépjünk le, mert csúnya per készülődik ellenem, nyakkendő is lehet a vége. Mármint akasztófa.
Hát, ha menni kell, akkor menni kell. Elintéztem a szükséges...
Csak a zongora maradt otthon. A nagy, fekete Blüthner hangversenyzongora, amit aztán a lakást elfoglaló szomszéd felvágott és eltüzelt.
De hát tulajdonképpen semmi baj.
Itt van, a fejemben.
Ezt már senki sem veheti el."
forgokinpad.blog.hu/2024/07/02/szele_tamas_a_holdfeny-szonata