Megúntam a szomorúságot, kínozott épp elég soká, és most mint valami piszokra, úgy nézek bosszankodva rá, úgy nézek rá, mint ellenségre, ahogy kell, ellenségesen: legkönnyebb szomorúnak lenni s erre már nincs időm nekem. Nincs bizony, mert reggeltől estig gyermekeimért dolgozom, pénzem kevesebb, mint tavaly volt s szívem is megromlott nagyon, és ez már így lesz, amig élek, ezen csak rontani lehet, igyekszem hát kibírni mindent, s nem bánom, hogy tönkremegyek: így mentegetem életemből ami menthető valahogy, és néha egy-egy kis időre már talán boldog is vagyok. 1933 Forrás: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei I. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974
Forrás:
baloghpet.blogspot.com
Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás