Li Taj-po (701-762) verseiből - I.

Li Taj-po (701-762) verseiből - I. Régi dalok (SZEMELVÉNYEK) 1 Rég nem írnak már ódákat nálunk. Kinek mondjam el hanyatlásunkat? Gaz közé vetve a Dalok könyve s a Hadak kora tüskét termett csak. Sárkány- s tigrisként falták föl egymást s a nagy harc vége Csin vad uralma. Ó, a helyes hang mért tűnt homályba? A Száműzetést harag íratta. Majd Hsziung és Hsziang-zsu versében zengett az új költészet nagy áradása, s bár sok újulás követte egymást, eljött a líra sivár apálya. Aztán Csien-an kora kezdődött, a vers pompáját számba se vették s most, szent uraink korában újra erény a tiszta tökéletesség. A tehetségek békében élnek, mind a pikkelyes sárkányra kapnak. A külső pompa s a belső lényeg csillaghálóként fölénk ragyognak. De a hagyományt én megrostálom, fényéből ezer tavaszra jusson. Példám a tökély, nevem megálljon s ha nem, ecsetem a porba hulljon. DEMÉNY OTTÓ fordítása ...