Van-e sorsunk? Az ilyen és ehhez hasonló "végső" kérdések megválaszolását mi, mai pszichológusok, szívesen utaljuk a filozófia, a művészet, az irodalom vagy akár a vallás illetékességi körébe. Ám az emberekben - különösen életük válságai idején - újra meg újra felötlik ez a kérdés. Aki pedig vállalta azt, hogy a "hétköznapok lélektana" körül ügyködik, az adott esetben mondjon erről is valamit, ha nem is a tudomány, de legalább a saját nevében.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
13 hozzászólásarrow_drop_down_circle
de erről most eszembe jutott egy film, A távolság íze, amit nemrég láttam, és az is - szerintem - egy tételmondatra volt felfűzve. a film végén hangzik el: "Néha olyanok nekünk más emberek, mint egy tükör. Megmutatják és megmondják, milyenek vagyunk. És minden visszatükröződés után jobban hasonlítok önmagamra."
Popper Péter pedig ezt írja:
Már a híres delfoi görög jóshelyen látható volt a figyelmeztetés: "Gnoti sze autón!", azaz: "Ismerd meg önmagadat!" Ha tudod, hogy ki vagy, ismerni fogod a sorsodat.
A kettő együtt pedig -szerintem- azt jelenti: nagyon szoros kölcsönhatás közöttem és a látszólag (de csakis látszólag) véletlenszerű külső körülmények (események, emberek) között. mert a körülöttem lévő emberek tükröznek engem, és ha hajlandó vagyok ebből tanulni, és megismerni - általuk - magamat, akkor látni fogom, hogy a körülmények bennem vannak, és abszolút felelős vagyok a saját sorsomért.
A tükörrel kapcsolatban szoktam mondani, ha valami igazat mondanak valakinek, de rossz a hír, hogy de jó, h nem nekem kellett odatartani elé a tükröt.
Minden úgy van jól, ahogy van,
mert ha nem úgy lenne, ahogy van,
akkor nem lenne jó.
Kvázi úgyis csak azt csinálhatsz az életben amit tudsz, amit a te természeted, intellektusod az adott körülmények között megenged neked.Nincs kibúvó. A két, vagy több út között is azt fogod jónak tartani, amit az éned megenged. Ez lehet a predesztináció? Vagy Isten által eleve elrendeltetett?
Megbocsátani is az tud (szerintem), aki „át tudja írni" a múltat: más nézőpontot tud választani most, mint amit akkor választott.
A mosoly az egyik legnagyobb adomány az életünkben. Kár, h sokan nem értik ezt a nyelvet.
Új hozzászólás