A dolgozó anyukák legnagyobb gondja: ki vigyázzon a gyerekre, amikor váratlan esemény jön közbe? A nagymama általában riasztható, de mi van, ha vonakodik? Történetünk szereplőivel is épp ez esett meg.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ha rámbízzák az unokámat, akkor ne szóljon bele a módszereimbe. Ha velem van, én felelek érte, tudok bánni a gyerekekkel, hiszen felneveltem a sajátjaimat is.
Nem vitás az unokákat az ember kényezteti, de hagy legyen ez a nagyszülők kiváltsága. Ha nem tetszik neki hívjon bébiszittert.......
Manapság a nagymamák nem 55 évesen mennek nyugdíjba. Mikor megszületik az unoka még aktívan dolgoznak, és ők sem maradhatnak ki a munkából.
Egyébként nekünk sem volt nagymama mert messze lakott, de azért mindent megoldottunk, úgy hogy senkinek az érdeke ne sérüljön. Végső esetben valamelyik barátnőmet kértük meg, hogy vigyázzon a gyerekekre.
Pedig boldogan vállaltam volna őket. De nem akartak terhelni.
Sajnos, a fiatalok a "segíteni" szót úgy értelmezik nagyon sokszor: "csak szólnom kell és megcsinálja HELYETTEM".
Az ifjabb szülők sem adnak fel mindent a (várt) gyerekük érkezése után, de nagyon sokszor elvárják a nagyiktól.
"Most kell élnem, míg fiatal vagyok!", helyes! Viszont ne sértődés legyen: "Most kell pihennem, mikor megidősödtem!"-ből sem!
Másik nagy probléma -szerintem, agyakorlatból- a felháborodás: miért így csináltad, amikor én úgy szoktam?! Mert Vele is úgy volt csinálva!
"A mami vagy papi vigyáz a gyerekre, míg én megyek a barátnőmnek segíteni ruhát választani", de sértő, ha a mami vagy papi évek óta abban az időben rendszeresen elfoglalt? Ez nem más, mint nagyfolú önzés az ifjabb anyuka/apuka részéről.
Igen az elháritást sértésnek veszik.
Úgyhogy, ha füttyentenek.... én bizony ugrok.