Gyerekek és a rasszizmus

A gyerek ösztönösen elutasítja, ha valaki más, mint ő. Nem kell, hogy más színű legyen a bőre, elég, ha kövér, pattanásos, szemüveges, pösze, vagy valami egyéb hibája van, már az ilyen gyerekeket is kicikizik maguk közül a többiek, hát még egy négert vagy ázsiait. Erről senkit nem lehet lenevelni, mert ez a viselkedés valahol a lényünk része, amely a természetes kiválogatódás körébe tartozik: aki MÁS, azt ki kell taszítani, annak pusztulnia kell, hogy csak a teljesen egészséges egyedek érhessék meg az ivarérettséget, és ők örökíthessék tovább előnyös tulajdonságaikat. Tetszik, nem tetszik, valahol mi is állatok vagyunk, a viselkedésünk tehát egy részről biológiailag megválaszolható. Persze a modern társadalom már minden embernek védelmet nyújt, ezért nyilván a gyengébb látású vagy egyéb testi hibás gyermekek sem fognak "elpusztulni", de attól még a többit a kiközösítő, védekező reakcióra ingerlik. Akinek pedig barna a bőre, azt még inkább elutasítják, hiszen érzik, hogy nem közülük való. Ezzel egyébként szerintem nincs is semmi gond. A világ éppen attól szép, hogy olyan sokszínű: ha minden rassz és kultúra egybeolvad, abból csak egy gusztustalan, homogén katyvasz lesz. Ezért én arra nevelem majd a gyermekemet, hogy ne bántson senkit azért, mert más bőrszínű, de ne is közösködjön vele. Éljen mindenki a saját fajtája közt, a saját hazájában.

Ja, majd elfelejtettem: egyre jobban terjedőben van az országban az (általam) úgynevezett "gyakorlati rasszizmus", amely abban nyilvánul meg, hogy a magyar gyerekek azért utasítják el az egy bizonyos, mind külső jegyekben, mind viselkedés szempontjából jól elkülöníthető népcsoport fiainak-lányainak társaságát, mert azokkal kapcsolatban (fiatal koruk ellenére) keserű tapasztalataik vannak. Tehát például Szabó Pistike (ne firtassuk, miért) új osztályba kerül, és ott kategorikusan kijelenti, hogy annak ellenére, hogy nem is ismeri, nem kíván Lakatos Gazsika mellé ülni, mégpedig azért nem, mert korábban Kalányos Krisztofer mellett ülvén, számtalan rossz tapasztalat érte utóbbi részéről. Büdös volt, koszos, tetves hajú, csúnyán beszélt, kiabált, rendetlenkedett órákon, fenyegette a tanító nénit, megverte Pistikét, elvette a tízóraiját, tanszereit, pénzét, fenyegetőzött stb. Lehet persze, hogy Lakatos Gazsika éppen egy áldott jó gyerek, de Pistike ezek után, amíg meg nem ismeri, kerülni fogja, mint a pestisest, amit persze Gazsika nem fog érteni, amíg jó szándékúan "meg nem magyarázzák" neki, hogy ez azért van, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozik - holott ez így nem igaz. De Gazsi ezek után esetleg gyűlölni fogja Pisikét, aki őt viszont, és így tovább. Szóval bonyolult kérdéskör ez.

a peldadban ott a szuloi feleloseg. meglehet am mondani annak a gyereknek,h vany ilyen is , oylan is.

@bigyibogyo: Pontosan ha a szülő is otthon kijelenti a gyereke elött , hogy b...ös ci....ny akkor az a gyerek az iskolában is fogja mondani.

Az ember tapasztal, aztán ha sokat tapasztalt, akkor általánosít. A gyerek is így van ezzel. Ráadásul ott van az is, hogy az okos a más hibájából tanul. Egyébként megnézem azt a szülőt (nem feltétlenül a kiemelt budai kerületekben), aki nem óvja legalább óvatosságra a gyerekét, ha Lakatos Krisztoferrel akar feltétlenül barátkozni, mert már ő is tapasztalt ezt-azt, ráadásul az ember gyereke nem próbababa, akinek jó esetben szerencséje van, és találkozik azzal a bizonyos elenyésző százalékban élő nagyon rendessel. Szóval szerintem először óvatosság, aztán majd ha jót látok, akkor barátkozunk.

AZ ÉN LÁNYOM NEM ROMA MÉG SE AZ OSZTÁLY KEDVENCE MERT NEM RÚZSOZZA A SZÁJÁT,NEM BESZÉL ÚGY MINT EGY BUNYEVÁC JA ÉS NEM A LEGMENŐBB BUTIBÓL VAN A RUCIJA.EZ IS A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS EGY FORMÁJA.JA ÉS A KISCSAJOM CSAK 10 ÉVES.DE NEM CSIPI AZ ETNIKUMOT MERT MEGSZENVEDTE MÁR ŐKET.PEDIG PEDAGÓGUSKÉNT NEM TÉMAA VACSI ASZTALNÁL HOGY B...S C....NY.

Én azt vallom amit keresztfiam:
"Nem vagyok rasszista, mindenkit egyformán utálok" :)))

Honnan tudná egy gyerek, hogy mi a rasszizmus, amikor még sok felnőtt sem tudja kifejezni pontosan a jelentőségét.

Nekem volt roma osztálytársam és munkatársam is. Soha nem éreztem közöttünk semmilyen feszültséget,teljesen normális volt a kapcsolatunk. Vagy mázlista voltam és kifogtam néhány "jó"embert vagy a hozzáállásom nem volt provokatív! A tipikus tévében is látható bűnözőkhöz hasonlókkal még nem találkoztam ,de ez szerencse is lehet !