Kétfarkú-elnök: inkább egy jobbos lelkületű ország vagyunk

Harminchárom millió forint. Ennyi adomány érkezett több mint 6400 embertől a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog kezdeményezésére, hogy a kormány bevándorlóellenes kampányával szemben ellenplakátokkal árasszák el az országot. Július elsejétől nemcsak Budapesten vagy Felcsúton, de Londonban, Berlinben vagy akár a Vajdaságban is belefuthatunk a félig vicces, félig komoly üzenetekbe. Ennek apropóján Kovács Gergellyel, a Kétfarkú Kutya Párt elnökével beszélgettünk a politikusokról, a határon túli magyarokról, a néplélekről, a tüntetésekről és a jövőről.

Az egyik dolog, amiért kritizálták az ellenkampányotokat, hogy egy súlyos kérdést vicceltek el.

Azt hiszem, nem vicceljük el. Nyilván lesznek vicces megfogalmazások, de arra figyeltünk, hogy minden plakát értelmes legyen valódi üzenettel, tartalommal. Alapvetően három vonal fog megjelenni: a Fidesz-botrányok, a társadalmi szolidaritás és a külföldieknek szóló üzenetek. Utóbbi azért fontos, mert tök kellemetlen a magyaroknak, ha egy turista megkérdezi, mi áll a kormány óriásplakátjain. Ha megismerik ezeket a primitív szövegeket, nem tudom mit fognak gondolnak rólunk… Egyébként nem szeretek ennyire direktben reagálni a pártok lépéseire, de most úgy éreztem, hogy valakinek ezt meg kell csinálnia. Az ellenzék nem igazán képes erre.

Akkor ti hogyan látjátok a bevándorlás kérdését? Például az EU-kvótáról mit gondoltok?

Értelemszerűen normálisan kell kezelni ezt a dolgot: aki háborús országból jön, annak segíteni kell. Az EU-kvótával kapcsolatban úgy gondolom, a tervezett hétszáz ember bőven belefér. Nyilván, ha egymillió embert kéne befogadnunk, akkor már én sem mondanám ezt, de a most forgó számoknál kutya kötelességünk a menekülteket befogadni. Ennyire szolidárisnak kell lenni, főleg, hogy csak tranzitország vagyunk egyelőre. Nem olyanok a fizetések, hogy itt akarnának maradni ezek az emberek.

A másik kritika, ami fel szokott merülni az ellenplakátjaitok kapcsán, hogy 2004-ben is folyt egy kampány – akkor a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen ment a 20 millió románozás. Sokan azt mondják, akkor bezzeg nem volt ekkora a felháborodás, mint most. Bár a Kétfarkú Kutya Párt csak 2006-ban alakult, de hogy látjátok az akkor történteket a mai események tükrében?

A 2004-es népszavazásban teljesen igaza volt a Fidesznek, szerintem gusztustalan volt, amit akkor az MSZP csinált. Jó, hogy megkapták a kettős állampolgárságot a külhoniak. Ez alapvetően amúgy is egy szimbolikus dolog volt…

Nem teljesen, szavazhatnak is.

A szavazás az egy más kérdés. Szerintem annak kell szavaznia egy ország ügyeiről, aki ott fizeti az adót és ott él. Szóval ezzel én speciel nem értek egyet, ennek egy nyilvánvaló politikai oka volt, ami be is jött: a többségük a Fideszre szavazott. De egyébként úgy gondolom, természetes, hogy a határon túli magyarokkal még szolidárisabbnak kell lenni, mint az afrikaiakkal.

Többször hangsúlyoztad, hogy a kormány feladata a társadalmi szolidaritás növelése lenne, ehelyett pont ez ellenkezőjét teszi. Milyen problémákat látsz még?

Ami nagy gond – azon kívül, hogy ki mennyit lopott, mert az úgy sem fog soha kiderülni –, az az egészségügynek és az oktatásnak az elhanyagolása anyagi szempontból. Egy ilyen országnál, ha valamiféle kiugrási esélyt akarunk, akkor az oktatást kell felemelni. Ezért a mostani közmunkán alapuló társadalmi rend végtelenül problémás. Akárcsak az, hogy a kormány abban a szerepben akar feltűnni, mint aki megvédi a magyarokat mindenkivel szemben. Ez sok kárt okozott, elég csak arra gondolni, hogy a nyugati cégeket mennyire elriasztották itthonról vagy hogy az EU-val folyamatosan rossz a viszony, ami a brüsszeli magyar lobbi erejét gyengíti. Arról már nem is beszélve, hogy az utálkozós, Finkelstein-féle kommunikáció is rossz felé viszi az országot. Azt viszont, hogy a kormánynak milyen a gazdaságpolitikája, nem tudom értékelni, mert be kell valljam, hogy nem értek hozzá.

És mi az, ami jól működik Magyarországon?

A miniszterelnök úr is mondta, hogy „barátságos és nyitott ország vagyunk” és ez a mai napig tényleg sokszor igaz is, bármennyit is költenek rá, hogy ez ne így legyen.

Mit gondolsz a pártokról? Mostanában alakult néhány új.

Igazából az összes párttól ugyanannyira rosszul vagyok. Arra mindig próbáltunk figyelni, hogy mindegyiktől egyforma távolságot tartsunk.

De mégis, van olyan politikus, akivel jobban tudsz szimpatizálni? Akit valamilyen szinten tisztelsz, még ha nem is azonosulsz vele teljesen.

Vágó Gábor (korábbi LMP-s képviselő – a szerk.) jó barátom például, bár nem tudom, ő még mennyire számít politikusnak. Mondjuk, ahogy elnéztem az LMP megalakulását, ott rengeteg olyan ember volt, aki előtte civil szervezetekben zseniális dolgokat csinált. Viszont amint bekerültek a parlamentbe egy töketlen, tehetetlen bagázs lett az egészből, aki ugyanúgy 5,01%-on áll már öt éve.

Vágó Gáboron kívül van még valaki?

Juhász Peti szintén a jó barátom, de szerintem ő pont a politikai részét teljesen elrontotta, amikor a Millát bevitte Bajnai alá, majd az MSZP mellé. Végül csak azt sikerült elérnie, hogy konkrétan nulla darab Millából jött politikus ül a parlamentben. De róla azt gondolom, hogy jót akar és egy jó szándékú ember és nem a pénzért csinálja, csak a politikai érzéke hiányzik.

És mi a helyzet a feltörő Jobbikkal?

Az meg már a világ vége... Ki gondolta volna, hogy így is ekkora bajt tudnak okozni, hogy ellenzékben vannak? A Fidesz teljesen elment az irányukba, nem lehet ma már őket megkülönböztetni a Jobbiktól retorikailag.
Az egyébként nagyon érdekes folyamat szerintem, hogy amikor a balos kormányok voltak marha idegesítőek és túlzottan lefekvőek a bankoknak és az EU-nak, akkor az egész ország jobbra tolódott, akkor erősödött meg a Jobbik, akkor jött vissza az egész trianonos pörgés, akkor indult a médiában is a cigányozás. Viszont amikor meg idegesítő jobbos kormány volt az elmúlt 5 évben, akkor nem az történt, hogy balra tolódtak az emberek, hanem pont, hogy még inkább jobbra mentünk. Tehát valószínűleg inkább egy jobbos lelkületű ország vagyunk.

Az baj?

Nem, ebből még nem lenne probléma, a mi pártunk sem balos, inkább centrális populista, vagy minek nevezzem. Nekem például nem szokott eszembe jutni Trianon, de ha valaki ezen pörög, engem nem zavar, ez tényleg tragédia volt az országnak. Sőt, ha öt idős bácsi boldogan felavat egy rovásírásos várostáblát, amit aztán senki nem fog érteni, akkor legyen, az is rendben van. Ezek nem okoznak kárt, de pont a baloldalról nagyon rossz reakciók szoktak rá jönni.

Például?

A magukat toleránsnak mondók egyáltalán nem toleránsak még a legminimálisabb jobbossággal szemben sem. Ezt a mai napig rosszul kezelik. Elég megnézni a Milla oldalát, hogy milyen posztok vannak… Nem hiszem, hogy így kellene az emberekhez beszélni. A legtöbben megszokták, hogy csak ahhoz a  pár ezer emberhez szólnak, akik alapvetően egyetértenek velük és akkor ez működik. De amint egy nagyobb tömeghez szólsz, ezt így nem szabad csinálni, mert csak ártasz annak, aminek segíteni szeretnél.

Forrás: Kétfarkú Kutya Párt

2014-ben elmentél-e szavazni és ha igen, érvényes volt-e a szavazatod?

Nem, nem mentem el, pont külföldön voltunk. Ha itthon lettem volna, lehet, egy kutyát rajzoltam volna, bár igazából az ember nem szavaz önmagára, mert az beképzeltség.

Tavaly ősszel jegyeztek be titeket párttá, mi változott azóta?

Őszintén szólva ugyanúgy nem csinálunk semmit, mint eddig. Bár most van ez a kampány, de anno tíz emberrel alapítottuk a pártot és azóta sem nagyon van szervezet. A párttevékenység kimerült az elmúlt 1 évben abban, hogy kirakunk a Facebookra napi egy vicces képet.

Miért alakult így?

Azért, mert lusta vagyok és mert a dolgok 95%-a egyedül rám hárul. Ha valamit én megcsinálok, akkor az el lesz intézve, ha meg nem, akkor nem. Én készítem a grafikai cuccokat, a weboldalt, én válaszolok a Facebook-üzenetekre, az e-mailekre. Nem panaszkodni akarok, nyilván szívesen csinálom, de például most két hét szabadságot kellett kivennem, hogy tudjam vinni a dolgokat a plakátkampánnyal kapcsolatban. Közben pedig arra is rájöttem, hogy iszonyat nagy meló országos szinten egy pártot építeni teljesen pénz nélkül. Olyan emberekkel, akik lehet, hogy lelkesek éppen, de egy hét múlva, lehet, hogy már nem... Így nagyon-nagyon nehéz. Attól is félek, hogy bevegyek új arcokat a pártba, akiket nem ismerek jobban. Nem tudom, lehet, hogy örökké lusta leszek ahhoz, hogy ezt rendesen felépítsem.

Időközi választáson fogtok indulni a Kétfarkú Kutya Párttal vagy csak 2018-ban?

Ha úgy alakul, talán elképzelhető, hogy igen. Azt mindenképpen szeretném egyszer megtudni, hogy mennyien szavaznának ránk, mert ez eddig még sosem derült ki.

És mi lesz, ha úgy jártok, mint az izlandi viccpárt és bekerültök az országgyűlésbe? Te bejárnál minden nap a parlamentbe?

Ez egy nagyon jó kérdés. Nekünk nem ez a cél… Én nem hiszem, hogy a hagyományos parlamenti eszközökkel túl sok mindent el lehetne érni a mai magyar politikai helyzetben. Engem nem is érdekel igazán a választás, nem hiszem, hogy az az út, amellyel változtatni lehetne egy átlagos embernek.

Akkor mivel? Tüntetésekkel például?

A tüntetés szerintem nem a legjobb formája az ellenállásnak. Amíg a Fidesz ki tud vinni 100 ezer embert az utcára – persze nem tudom, hogy még ma is ki tud-e –, de te ennél kisebb tömeggel tüntetsz, addig ők mindig mondhatják, hogy oké, itt van 20 ezer ember valami mellett, de ötször ennyien nem így gondolják.

A netadós tüntetésnél azért sokan kint voltak, a kormány pedig meghátrált.

Igen, ez az egyetlen ilyen eset volt. Az tele is volt jófej, fiatal, szimpatikus, értelmesnek tűnő gyerekkel. De utána még szerveztek egy csomót, aminek a végére már csak negyven félőrült maradt a Deákon, akik verték a boros kannát, hogy „Orbán takarodj”. Ők a keménymag, akik Fidesz-gyűlöletből mennek ki, viszont változtatni a dolgokon nem fognak. A tüntetésekkel a másik bajom, hogy kiviszel egy tömeget az utcára, amit felhergelsz: dühösen üvöltözik mindenki, majd csalódottan haza mennek, hogy már megint nem értünk el semmit. Kicsit olyan, mint Orwell 1984 című könyvében a gyűlöletpercek. Szóval az embereket még jobban felidegesíteni egy dologra, amit már amúgy is utálnak, az egy teljesen hülye cél. Egyébként értelmetlen tüntetéseket még lehet, hogy mi is fogunk szervezni, de ezeket a klasszikus demonstrációkat nem a mi dolgunk megcsinálni (2009-ben például a Kétfarkúak viccből a politikusok mellett vonultak utcára azt követelve, hogy cseréljék le a népet – a szerk.).

Szóval sem a választások, sem pedig a tüntetések nem visznek előre. Akkor átlagos civilként mit tudnánk tenni, hogy jobb legyen ebben az országban élni?

Nemrég a cseh közszolgálati tévések jártak itt és teljesen rosszul voltak, hogy hogy néz ki Magyarország. Azt mondták, olyan itt, mintha háború utáni állapotok lennének és szerintük Prága a ’90-es években tartott ott, ahol Budapest most. Így mi arra jutottunk, hogy ha már kétezren jelentkeztek hozzánk önkéntes aktivistának, akkor értelmes dolgokat találunk ki nekik, mert mégiscsak rengeteg ember van, aki csinálna valamit. Ezért apró városi projekteket akarunk megvalósítani, mint például gyümölcsfaültetés vagy padok lefestése, de szeretnénk egy papír alapú álhírújságot és olyan plakátokat is, amelyek nem olyan átpolitizáltak, mint a mostaniak, hanem viccesek. Szerintem aki tesz a városáért, az például a szemetet is sokkal kevésbé fogja eldobni és kevésbé bunkón fog üvölteni másokkal a dugóban.