Értesültem, hogy eldöntöttétek, nem nézitek meg a Saul fiát. Nem azért nem nézitek meg, mert

* nem szoktatok moziba járni,
* vagy mert megvárjátok, hogy játssza a tévé,
* esetleg azért, mert nincs rá keret,
* vagy mert idő és energia hiányában nem tudtok minden filmet megnézni, csak azokat, amelyek biztosan a kánon részei lesznek (most ugorjunk át azon az apróságon, hogy akármit is csináltok, Cannes, a Golden Globe és az Oscar-jelölés után a Saul fia máris a kánon része).

Ha jól értem, vagy az a bajotok, hogy túl sokan beszélnek a Saul fiáról, és akkor ti nehogy már beálljatok a sorba, vagy a témaválasztással van bajotok, ezért bojkottáljátok a filmet. Ezt szűrtem le kommentárjaitokból.

Kedves antiszemiták, ostobák és korlátoltak!

Az a problémátok, és akkor most nagyjából felidézem úgynevezett érveiteket, hogy a zsidók (értitek, a tudjukkik) csinálták a tudjukkiknek, aztán a tudjukkik még díjakat is osztottak neki minden létező fórumon. Nyilván csak azért, hogy benneteket idegesítsenek és az orrotok alá dörgöljék, hogy bezzeg ti nem vagytok tudjukkik, viszont a Saul fia a ti pénzetekből, de nem nektek készült. Elmondtátok sokszor, már a hülye is tudja a nótát: ti igazi árja magyarok vagytok, csorgó nyállal várjátok a szép, heroikus magyar filmeket, amelyek nem fekszenek be a Novák Előd által „holokausztiparnak” nevezett izé dübörgésébe. És ami még ennél is fontosabb, távolról sem emlékeztetnek benneteket azokra a bűnökre, amelyeket őseitek elkövettek. Minek is tanulni a múltból, igaz?

No de az van, kedves antiszemiták és ostobák, hogy a Saul fia nem holokausztfilm. Vagy nem úgy holokausztfilm, ahogy azt ti gondoljátok. Ha a Leleplező könyvújságon és a Mindenegybenblogon kívül olvasnátok valami értelmeset, esetleg elvonszolnátok magatokat a moziba, tudnátok, kikből álltak és mivel foglalkoztak a Sonderkommandók. Értenétek, miről szól ez a film, és mennyire bonyolult ez az egész.

Nyilván tényleg nem fogjátok megnézni a Sault – és erre még büszkék is lesztek. De én azért kísérletet teszek most a dolog elmagyarázására.

A Saul fia egy időtlen film, amely a holokauszt és a haláltábor díszletei között mutatja meg, hogy a létért, az életért folytatott küzdelem, a reménytelenség, a kényszer hogyan irtja a lelkünket, és hogy a vég, a teljes züllés kapujában hogyan kapaszkodunk minden apró emberi szalmaszálba. Minden apró emberségbe, az erkölcs maradékaiba, hogyan harcolunk egyetlen szimbolikus temetésért, miközben embertársaink hulláit égetjük és hamvaikat lapátoljuk.

A Saul fiában nehéz lenne abszolút jót és abszolút rosszat találni, noha a főgonoszokat és a rossz forrását bármikor meg tudjuk nevezni – már ha nem vagyunk nácik vagy vészesen antiszemiták. De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ül az ember a moziban és arra gondol: miért érzem azt a mechanikus, ipari ürességet, amit Saul érezhet? Hogy lehet egy ilyen helyzetet ép ésszel túlélni? Hogy képes ez a film, átadni a semmit és ezáltal teljesen lebénítani az embert? Hogy válhatok szinte eggyé egy arccal, amely egyszerre szimpatikus, sajnálatra méltó és rettenetes?

Kedves antiszemiták, ostobák és korlátoltak!

Nyomasztó, szörnyű film ez. De éppen az teszi naggyá, hogy a rosszat, az élet ellentmondásait, végső erkölcsi dilemmáit, bizonytalanságait tolja az arcunkba, olyan hihetetlen elemi erővel, hogy összerogyunk alatta és már jottányi erőnk sincs, hogy legalább egy kicsit felháborodjunk. A Saul fia agyonnyom, ahogy a szalmaszálakba kapaszkodó Sault is agyonnyomja az élet és az erkölcsi rossz.

Megértem, hogy nem akartok szembenézni ezzel a szörnyű érzéssel, nekem sem volt könnyű. De tudnotok kell, pont az esik el a legkönnyebben, aki nem tudja, hol csúszik a jég. Aki megnézi ezt a filmet, szembesül azzal, hogy a rosszaság, a gonoszság életünk része, és bizonyos körülmények között nem is biztos, hogy lesz erkölcsi lehetőségünk, esélyünk érdemben, ép ésszel harcolni ellene. Lehet, hogy csak megbomlott elménk maradványai harcolnak majd az emberség maradványaiért (hogy aztán megkapjuk: cserbenhagytuk az élőket a holtakért).

Ha nagy szavakat akarnék használni, valami olyasmit írnék, hogy a Saul fia az emberi lét mélységeiről szól. Arról a mocsokról, amelyet jobb szeretünk elhallgatni. Ezért nem egyszerű holokausztfilm ez, hanem sokkal több annál.

Ha elvonszolnátok magatokat a moziba, és elgondolkoznátok ezen, talán ti is jobb emberekké válhatnátok. Az mindannyiunknak sokat segítene. Nemcsak a zsidóságnak (bocsánat: a tudjukkiknek), hanem úgy alapvetően nekünk, embereknek.

32 hozzászólásarrow_drop_down_circle

TASzSz
Abszolut korrekt gondolatmenet! Nekem József Attila sorai jutnak eszembe az egészről:

"Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán."
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
kutyahűség
Az első sor után nem olvastam tovább.

Olyan ember, akinek a számára én, a névtelen kommentelő egy korlátolt, ostoba, antiszemita alak vagyok - holott fogalma sincs, miként vélekedem, miként gondolkodom, hogyan élek -, csak azért, mert nem visszhangzom az ő saulfiaajnározó szavait, az nálam intellektuálisan megbukott.

És köszi, megmaradok továbbra is szabad lelkű Embernek, csak mert nem nézem meg a Saul fia c. művet. Én döntök, jó? Köszi.
eugen4402
@Eriksson: Annyi baj legyen! Ennél nagyobb baj soha ne érjen bennünket.:-)
Kovács Béla
Annyi jó és annyi rossz Holokausztfeldolgozás megnézése után miért lennék én is antiszemnita, mert nem rohantam elsőnek látni a filmet.

-És ezzel a "tettemmel" miért vagyok én közelebb az őseim által elkövetett tettekhez, mint az áldozatok utódai, amikor megismétlik az őseik elleni tetteket, az 1967-es háborúban elfoglalt területek arab őslakosai ellen?
TASzSz
@kutyahűség: Azért csak nézd meg! Főleg ha Oscar-díjas lesz! Magyar film, s ez a lényeg...
Rockxy
A valóság művészi eszközökkel történő megmutatása nem változtat magán a valóságon és az emberek hozzáállásán.
A valóság akkor változik meg, ha az ember felismeri igazi önvalóját és tesz azért, hogy fejlődjön.
Hannes7
Minden esetre Soós Petronella a Propeller.hu-tól, antiszemitának szeretne látni minket, akik úgy döntenek, hogy nem nézik meg a „Saul fiát”, vagy megnézik, mint én is és esetleg, bármi kritikai észrevételük lenne a filmmel kapcsolatban. Petronellának csak az a vélemény elfogadható, aki glóriázik Nemes jeles filmje fölött.
Kétségtelenül egy kiváló alkotótótól származik a film. Sikerült megmutatni az emberirtás száraz mechanizmusának rettenetét, újszerű eszközrendszert is igénybe véve. Az alap szituáció azonban (hogy egy sonder-kommandos megtalálja a sok ezer között a saját fiát és annak holttestét akarja tisztességgel eltemetni) a szürreális környezetben sem reális. Nem hihető. Csak arra szolgál, hogy a sok embertelenség bemutatását lehetővé tegye. De így is jó a film. Habár nem biztos, hogy Oszkárt is érdemel. Kár, hogy a tehetséges rendező, érdeklődési körét mindjárt az egyetemes emberi problémák szintjére emeli. Ami számomra azt jelenti, hogy a magyar történelem, olyan kérdései, ami nem a zsidósággal kapcsolatosak, nem foglalkoztatják.
Engem személy szerint igen!
Talán jobb is, hogy az 1. világháború áldozatai, a Károlyi kormány iszonyatos baklövései és Kun Béla terrorja, majd a Trianon után a megszállt területek és a 2. világháború után a győztesek által visszafoglalt területek magyarságának sorsa, valamint a kommunisták kitelepítései, a magyarországi németek, szlovákok kitelepítése, a magyar középosztály likvidálása, 56-ról nem is beszélve, nem tartoznak a Nemes Jeles által feldolgozandó témák közé.
Viszont szükség volna olyan filmesekre is, akiket foglalkoztatnak ezek a történetek és azokat tanulságaikkal, komplexitásukban és ne m csupán nemzeti mázban képzelik el.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél