Karácsonyi halvásárt tartanak december 10-23. között a budapesti Hold utcai piacon és három vidéki helyszínen a halfogyasztás ösztönzése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával.

A halvásárt Budapesten kívül – egységes arculattal – Tatán, Gödöllőn és Sáregres-Rétimajorban rendezik meg hagyományteremtő szándékkal.

Daróczi László, az Agrármarketing Centrum (AMC) ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a magyarországi halfogyasztás az egyik legalacsonyabb az unióban, ezen kívánnak a mostani kezdeményezéssel változtatni.

Tavaly az egy főre eső halfogyasztás 6,3 kilogramm volt, míg az uniós átlag 24, a világátlag pedig 19 kilogramm – ismertette Lengyel Péter, az FM halászati osztályvezetője.

A magyar haltermés az idén várhatóan érdemben nem változik a múlt évi 22-24 ezer tonnához képest. A magyar halak minősége jó, és mivel több országban is halhiány alakult ki, így keresett lett például Romániában és Németországban is. Az export mennyisége az idén várhatóan eléri a 15 százalékot.

Magyarországon évente mintegy 8-9 ezer tonna belföldi étkezési hal fogy, amelynek a fele ponty. Ez a mennyiség a teljes hazai fogyasztás 60 százaléka, a többi import termék.

A halfogyasztás népszerűsítésére a mostani uniós költségvetési időszakban mintegy 800 millió forint áll rendelkezésre.

10 hozzászólásarrow_drop_down_circle

nyanya001
4,5 millió létminimumon tengődő örül, ha kenyér lesz az asztalán karácsonykor.
1 kiló élő ponty közel ezer forintba kerül.
Ezek összetévesztik Magyarországot az osztrákkal !
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
aremy
mi lenne ha istent játszanátok és ingyé osztogatnátok.
papa.49
A Balcsinál meg egyek máshol kifogott halat!!!
Szókrakész
"A minisztérium azt akarja, hogy együnk több halat"

Mi az, hogy akarja?!?!?!
Talán szeretné!!!
Nem?!?!?!
Eladott Ország
Amikor a halevés csak álom marad.
A napokban egy olyan településrészen jártam, ahol többségében a társadalom számkivetettjei élnek. Aki már járt olyan településen, ahol a nyomor az úr, annak nem kell bemutatnom, milyen körülményekkel találkoztam. Barátaim ételt osztottak, töltött káposztát. Rengetegen álltak a sorban, várták türelmesen, hogy kis ételhordójukba annyi adag kerüljön, ahány tagú a család. Jómagam közben a gyerekekkel játszottam, beszélgettem. Sok mindenről, többek között a családról, saját kis világukról. Egy nyolc év körüli kisfiútól megkérdeztem, szereti-­e a töltött káposztát. Felcsillanó szemmel mondta, igen, nagyon. Hozzátette, tejföllel szereti, mert úgy még finomabb. Arra a kérdésemre, hogy van­-e otthon tejföl – nem meglepő módon – azt válaszolta, sajnos nincs. Szeméből eltűnt a csillogás, szája elgörbült. Nézett csak maga elé. Nem tudom, mi játszódott le pár pillanat alatt buksi fejecskéjében. Válasza viszont mellbevágó volt. „Tudja bácsi, mikor esszük majd a káposztát, akkor hozzáképzelem a tejfölt is” – mondta nagy komolyan. Ebben a válaszban benne volt napjaink Magyarországának minden keserve, tönkretett élete. A kilátástalanság, a nyomor, és vágy egy jobb, tisztább, emberi életre.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.