Kétségkívül Mészáros Lőrincék jachtozgatása eddig a nap híre, és uborkaszezon lévén a mémgyárosok is ráértek némi alapanyag gyártására.
A 27 milliárd forintot érő vízi jármű fedélzetét a 444.hu fotósa pásztázta eredményesen, lencsevégre kapva a nem túl szálkás alkatú Mészáros Lőrincet, annak fiát, és természetesen "Lölő" feleségét, Várkonyi Andreát is.
Utóbbi "szereplő" húzta aztán a legrövidebbet, mégpedig a kezében tartott gagyi jegeskávé miatt.
Mert ugye, ha már Olaszország és kávékultúra, akkor ne egy olcsó, dobozos vacakkal pózoljon Magyarország egyik leggazdagabb emberének neje – vélik a Várkonyi Andreán élcelődők. Szerkesztőségünk természetesen az ilyesfajta trollkodástól elhatárolódik.
De azért nézzétek, mily csodás alkotások születtek. Fotók innen.
36 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ne búsulj, Andi, majd veszel fiatal legényeket a rosszabb napokon, szerelmes férjed nem fogja megtagadni tőled a rávalót. Az elbutulás ellen pedig védekezz olvasással, ajánlom figyelmedbe az Állatfarmot.
Nem felel + az ízlésemnek!!
csak ennyi
barátilag
J.L.
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (részlet)
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
" Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd? "
És ez többek között neked köszönhető.
Nem felejtünk!
Gondolj bele, ha csak a malaj faszi yachtot es maganrepulot vett a magyarok veren, akkor mennyi eshetett le orbannak?
Azok a régi szép idők...
Azok mér L múltak és visszazökken a jelenbe...
csak ennyi
barátilag
J,L,
A külsődet pedig olyannak képzelem, mint Demeter Szilárdét: kis csenevész, barna fogú, förtelmesen csúf emberke lehetsz, akit bottal sem piszkálnának meg a hölgyek.
Tudod, hogy kerülöm őket mint a pestiseket, de van, amikor betelik a pohár, és nem lehet szó nélkül hagyni a garázdálkodásukat. Nincs visszataszítóbb az arrogáns, korlátolt kis mitugrászoknál.
Egyetértek. Ám nem szükséges alászállni ahhoz, hogy az ember véleményt nyilvánítson róluk. Sőt, a magunk mércéje szerint , időnként szükséges is.
" A patkánnyal nem szabad megpróbálni megütközni a csatornában, mert ott ő van előnyben!
Ha elkezdünk alkudozni a háttérben, a sötétben mutyizni, végünk van!
Meg kell próbálni kihozni a fényre.' "
Ez így van. De figyeld csak meg, hogy kivétel nélkül minden patkány, legyen az állat, vagy állatként viselkedő ember a fény után kapkod, éppen azt az erőt akarja birtokolni, amely nélkül nincsen élet. Szinte falja a fényt, hogy életben maradhasson, ezért újabb és újabb forrásokra van szüksége, tehát egyre követelőzőbb, egyre kevésbé válogat az eszközökben, melyeket egyre gátlástalanabbul használ. És ezzel bezárul a kör, mert éppen a sötétsége okozza a vesztét. Ez a veszte minden diktatúrának, minden maffiózónak, minden patkánynak , mert amikor már ki kell jönniük a fényre ahhoz, hogy áldozatokat találjanak, nemcsak láthatóvá, de sebezhetővé, és ártalmatlaníthatóvá válnak.
Nekem mondod vagy a többieknek? :)
Az esetek 90 százalékában magam is a negligálást választom.
Ugye, hogy nem is olyan könnyű a demokrácia? :)
Amikor egy értekezésben először találkoztam a mindenki igazsága igazság elvével, zavarba jöttem. Eztígyhogy? - kérdezhettem volna Pető Péter újságíró szellemes szóösszevonásával, de akkor még nem ismertem Pető Pétert. :)
Azon gondolkodtam, hogy , amennyiben minden igazságot igaznak fogadunk el, akkor mi lesz az általam egyetemes igazságnak tartott tartománnyal? Végül arra jutottam, hogy nincs jogom kétségbe vonni azt az érzést, gondolatot, amit valaki igaznak tart, hiszen én is megteremtettem a magam igazságait, kiválasztottam az igényeim szerinti elveket, amelyek mentén igyekszem berendezni az életemet. Nagy hatással volt rám Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia alapjait lefektető gondolkodó, akinek egy tanítását ki is tettem az előszobánkba az ajtó mellé. Így szól: " A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes. "
Időről időre az eszembe juttatom, amikor ítélkezni akarok véleményezés helyett, amikor azon kapom magam, hogy már nem közlöm, hanem tukmálni akarom a saját elgondolásaimat.
Tényleg nem a dedóban vagyunk, nem is kocsmában, bár, sokszor van ilyen érzésem...ilyenkor továbbállok.
Figyelnünk magunkra, egymásra, azt hiszem, valahol ez az origója annak a bizonyos feltétel nélküli elfogadásnak, amely annyira szép, hogy számomra igazságértékkel bír.
Egyet azonban szükségesnek érzek hozzátenni: a feltétel nélküli elfogadás a különböző, egymás mellett létező igazságok elfogadására vonatkozik, amelyeket ütköztethetünk, sőt, kell is, hogy megbeszélés tárgyát képezzék, azaz konszenzusra jussunk, de nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének. Ez a belépő a fejlett társadalmak, közösségek közé.
Van, amikor már túl sok a virtuális pofon, arról nem is beszélve, hogy a pofont az indulat szüli, a megoldást viszont a kreativitás.
Nézd meg Orbánt, az apja debilre pofozta.
Szinte mindig jegyzem az igazságaidat, ezt láthatod a lájkokból, ha éppen figyelsz rá, de szerintem is sokszor esel túlzásba.
Az arany középút, a higgadt kritika párosulva a javaslatokkal, az elemzésekkel, a lehetőségek körbejárásával nem marad csupán ebben a kis közösségben, olvassák mások is. Némi spiritualitással: kikerülnek a mátrixba.
Nem értünk egyet, de azért reagálok. :)
Elfogadom, hogy neked ezek a stratégiáid. Ezekben nem tartok veled, nyilván nem is igényled. Elsősorban arra fókuszálok, hogy mi az, amiben hasonlóképpen látjuk a világot, mi az, amiben együtt tudjuk a társadalmi fejlődést motiválni, ami visszahat ránk is, tehát érdekeltek vagyunk benne.
Együtt gondolkodni azért is nagyon jó, mert a gondolataink ugródeszkát is jelenthetnek egymás számára.
Én számtalanszor éltem itt meg, hogy Csipkerózsa a maga nemesen egyszerű meglátásaival átsegített egy elakadásomon. De ugyanígy figyelek mindenkire, mert a rosszból, a jóból egyaránt le lehet vonni a tanulságokat.
Ami kapcsán akár sgl, akár én , akár más, már megkértünk, hogy ne vedd fel a kesztyűjüket, az nem vita volt, nem két felnőtt ember egymás közötti eszmecseréje, hanem gyalázkodás, ordenáré, alpári megnyilvánulásözön.
Én úgy érzem, hogy ezt nem szabad viszonozni, egyrészt, mert azzal még inkább magunkra rántjuk őket, és ők élvezettel tobzódnak is az így kialakult helyzetben, másrészt, mert teret adunk egy olyan energiának, amely élősködőként fúrja magát a " bőrünk " alá.
Valójában téged féltünk, amikor ehhez mégis partnerül szegődsz, hiszen ezek a támadások felzaklatnak téged, leszívnak, viszik az energiádat, amellyel a trollok a maguk sötétségét táplálják: nem többek lesznek általa , hanem azt akarják elérni, hogy te legyél kevesebb. Rossz nézni, de, mivel ez a te döntésed, én már leszoktam arról, hogy közbeavatkozzam.
Pont így jutott hozzá Orbán pénzeszsákjához...
Új hozzászólás