Megdöbbentő fotó: végeláthatatlan sor ételért a Blaha Lujza téren

Azért azt lássuk be, ez a nélkülöző, éhező nincstelen világ, már nagyon régóta van, csak most tupírozza fel a média, meg korábban szégyenlették az emberek, nem mertek kérni, meg nem volt ekkora az összefogás. Emlékszem, 98-ban, egy olyan volt ismerősöm csúszott le önhibáján kívül a semmibe, már akkor Ő is kígyózó sorban várta, hogy egy tál meleg ételt ehessen. Mi a lányommal, ha mást nem is, de mi is a magunk módján, pénzzel adakoztunk, így jobb érzéssel töltöttem a Karácsonyt, nekem is szűkös, nehéz, halálosan beteg, gyógyíthatatlan 30 éves lányom van, olyan sokat gondolunk arra, csak már 62 éves vagyok, jó lenne egy kislányt v. kisfiút magunkhoz venni, aki árva, de a lányommal sem tudom mi lesz, ha velem történik valami ??? De amíg, akár az utolsó filléremből is, ha tudok segíteni fogok, hogy valaki kapjon egy tál ételt.

@eva1950: Én nem emlékszem,hogy a sokak által ma már "átkos Kádár diktatúrának" nevezett korszakban ilyen lett volna. Csak az Amerikai filmeken láttunk ilyent,de nem hittük el.1989 óta már át is éljük !

@Feraj49: Mi, akik a szocializmusban voltunk fiatalok, a kapitalizmusról kizárólag rosszakat hallottunk. Ennek ellenére szinte mindenki bízott a módszerváltozáskor abban, hogy ide Magyarországra valami jobb kapitalizmus jön. Ráfáztunk. Na nem mindenki, mert a ravasz rókák jól jöttek ki a privatizációból...

@Feraj49: @Feraj49: Bocsi, nem vitát szeretnék nyitni, de igen is volt, mint írtam, az emberek nem mentek segítséget kérni, nem figyeltek rájuk, s mint azt is, hogy nem volt ennyi kedves segíteni kész ember, akik most sokan, sokat tesznek, szerveznek, s kutatják fel főleg határszélen élő embereket, ma már az emberek, gyerekek írnak a TV-be, s így sok szegény embert fel tudnak göngyölíteni, meg a lakókörzetükben az emberek is segítettek egymásnak, na nem akarok itt meggyőzni senkit, de sok ismerősöm, barátom, tanárok, akik határszéleken, Szabolcsban, minden régióban, sok mindent hallottam, csak régebben süket fülekre, vak szemekre találtak. Itt ezt én pártállástól függetlenül írom, de azért sokan vannak, akik nem is tettek magukért, családjukért semmit. Sokszor elnézem, hallom a TV-ben, körülöttem, elégedetlenek, kevés a nyugdíj, ja nem mindegy, hogy valaki a férje után kapja, sosem dolgozott, v. dolgozott 10 évet, 15 v. 20-at, míg mások 38- tól 45- 55 évig, akár szövőgyárban is 3- 4 gyermek mellett, s nekik sem sokkal több. Üdvözlettel: Éva