Lex Kósa - menedékkérők rács mögött

Kósa Lajos becsukná a menedékkérőket. Vajon mit szóltunk volna hozzá ’56-ban, ha idegenrendészeti őrizettel fogadnak mindenhol a világban? Az Amnesty Magyarország cikke.   Debrecenben megnő a menedékkérők száma. A Jobbik azt hazudja, hogy a bűnözés is nő és tüntet. A helyi rendőrkapitány cáfol, statisztikát citál, ami egybevág a menekülőkkel dolgozó szervezet tapasztalataival. A polgármester költöztetné a tábort és őrizetbe venne lehetőleg mindenkit, aki Magyarországon kér menedéket. Nagyjából ez a lényege annak a szomorújátéknak, aminek a végén a kukában végezheti az ország egy friss emberi jogi eredménye. Az év elején külső nyomásra a hazai menekültjogot az idegenrendészeti őrizet tekintetében az Unióshoz igazítottuk. Januártól a menekültstátuszért folyamodó határátlépőket (komplett családokat!) nem vihetik fogdába - kivéve, ha kitoloncolásra várnak - az emberek ún. befogadó állomásokon várják sorsuk alakulását. A bebörtönzős gyakorlat nagyon necces volt: nem szokás ugyanis bűnözőként kezelni azokat, akik a legtöbbször kényszerből hagyják el otthonukat. Ugye mennyire meg voltunk sértődve annak idején, amikor a Mariahilfer Strasse-n a bécsi boltosok azt írták ki: „magyarok, ne lopjatok!”? Teljes joggal. Ostobaság azt sugallni, hogy a magyarok en bloc tolvajok lennének és ugyanekkora hülyeség azt üzenni, hogy a menedékkérők definíció szerint veszélyesek. Debrecenben az év elejétől háromszázról mintegy ezerre nőtt a menedékkérők száma. Részben azért, mert a migránsok már nem fogdában, hanem itt várják végig a procedúrát. A befogadó állomásról bejárnak a városba, sétálnak, akinek van pénze, beül valahova, internetezik (a létesítményben nincs net, ahogy a pszichológusokat, a szociális munkásokat is általában civil szervezeteknek kell biztosítaniuk). Várakoznak. Várják, hogy beengedik-e őket Európába, vagy mehetnek oda vissza, ahonnan elfutottak. Helyiek és messziről jött emberek méregetik egymást az utcán, a buszon.  A debreceniek egy része aggódik. Valaki arra panaszkodik, hogy a külföldiek csoportokban járnak, hangosak, hevesen gesztikulálnak. Más a bőrszínűk, mást és máshogy esznek, máshogy szólnak istenükhöz is. Sokan persze egyáltalán nem aggódnak, de olyan is akad, aki fél, nem tudja, hogyan viszonyuljon az újonnan érkezettekhez. A tanácstalanság kölcsönös, mi sem adunk támpontokat. Ezen a helyzeten türelemmel, párbeszéddel, ismerkedési programokkal sokat és gyorsan lehet javítani.  Ha a politikusok egy része nem a félelemből akarna megélni. A Jobbik ezen a pályán mozog: a párt szerint nincs az a rendőri erő, amely képes lenne megvédeni a lakosságot a „szabadon kószáló, kártékony bevándorló bűnözőktől”. Azt szeretnék, hogy a létesítményt vigyék el a városból. Követelésük nyomatékosítására fáklyás felvonulást is tartottak nemrég. A kétszázezres településről összesen két-háromszáz ember jött el, köztük meglehetősen sok gárdista, nem csak helyből. A polgármester erre mondhatta volna, hogy akkor stop, lássuk a tényeket és válasszuk szét okosan a félelmektől, esetleges előítéletektől, ahogy nálunk, Európában szokás, aztán találjuk ki, merre van előre. De nem, ő inkább rálicitál a szélsőjobbra: ha nem változik a helyzet, a tábornak bizony mennie kell, ő pedig most azonnal az országos rendőrfőkapitányhoz fordul segítségért. Merthogy városa biztonsága veszélybe került. A polgármestert a tények nem zavarják. Nem zavarja, hogy érvelésének alapját, a közbiztonság romlásáról szóló megállapítást a debreceni rendőrkapitány azon melegében megcáfolta. Uzonyi Attila egy áprilisi sajtótájékoztatón elmondta: nem regisztráltak a környéken több bűncselekményt, az embereket inkább a migránsok eltérő életmódja zavarhatja. Ezt támasztják alá a befogadó állomáson dolgozó Menedék Egyesület tapasztalatai is: sokat beszélgetnek a helyi lakosokkal, boltosokkal és követik a témával foglalkozó internetes fórumokat is, de bűnesetekről nem értesültek, nem tapasztaltak ilyet. Kósát ez nem zökkenti ki, emeli a tétet. Előáll egy törvényjavaslattal, amely szerint újra be lehetne majd csukni egyéni döntés alapján bárkit, aki papírok nélkül menedéket keresve átlépi a határt. A jogszabály-tervezetet hétfőn elvileg már tárgyalhatja is a Parlament. Az eredményt nagyjából borítékolni lehet. Mindenesetre nagyon reméljük, hogy amikor a képviselők megtárgyalják a kérdést, eszükbe jut, hogy mit szólt volna hozzá az ország, ha az oroszok és a rendszer elől menekülő ’56-os magyarokat annak idején börtöncellával várja a világ..... A polgármester az egyszerűbbnek tűnő utat választotta, amikor a szélsőjobbal folytatott vita helyett nekiment a menekülteknek. Ennek látszólag nulla a politikai kockázata, a migránsok ugyanis még a romáknál is könnyebb célpontok, nekik aztán tényleg kevés szövetségesük van. De ez az út csak látszólag könnyebb. Ha a szélsőjobb diktálja a tempót, akkor folyton menekülni kell. És az még országon belül sem kellemes dolog.