„Szégyellje magát, akinek nincs munkája!” – a fideszes újgazdag kis liba beszólt! II.felvonás

Szégyelljük magunkat, így történt, történik ez a mi esetünkben is! Írunk, akkor is, ha ezt olvasóink láthatják és akkor is, ha sóhajunk önszántunkból a fiókjaink mélyére elegendő csak! Mert az a keserű gombóc csak így oldódik egy kevéskét, ott a gyomrunkban! Hihetetlen, de magunk is csak belekopni kényszerültünk a dicsőséges fülkeforradalom alaptörvényének rendszerébe, mely a másként muzsikálók ellehetetlenítésére épít. „Két rohanó lábam egykoron / Térdig gázolt a vérben / S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, / Csak térdem van, csak térdem.” Ady fájdalmával szólunk, írunk és üzenünk. Pedig mennyi mindenre volnánk képesek, ha szégyenünk helyett mindegyre csak a büszkeségeinkről, csodáinkról írhatnánk! A saját bőrünkön érezzük harminchárom ezer ember keserűségét! A minap levelet kaptunk. Névtelenül, hogy tudjuk jól, ki a feladó – ahogy levelet szoktunk kapni a magasságokból. No, nem kedveskedést, inkább amolyan szolid figyelmeztetést, vagy inkább dorgálást, jobbára fenyegetést, a...