"Fontos, hogy tudjátok, meleg vagyok" – mondta Árvai Péter egy interjúban – írja a hvg.hu.
A Prezi társalapító-vezérigazgatója a Forbes magazin feburári számában coming out-olt. Bár környezete előtt már jó ideje nem titkolja homoszexualitását, a nyilvánosságnak most először beszélt erről. Úgy nyilatkozik, a cégen belül a kollégákat mindig arra bíztatták, hogy álljanak ki önmagukért, így neki is ezt kellett tennie, különben nem tudná képviselni az értékeiket. Azt mondja, ezt eddig egyszerűen elszúrta. Már korábban is kiállt volna ezzel, ha minden optimális lett volna a világban, de csak most érett meg benne az ehatározás.
A Prezi az egyik alapítója a Nyitottak vagyunk kezdeményezésnek, mely alapértéke a nyitottság. Ezzel azt hirdetik, hogy munkatársaikat kizárólag tetteik és teljesítményeik alapján ítélik meg, nem nemük, életkoruk, szexuális orientációjuk vagy bármilyen más tényező alapján.
35 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kényszerűen kérkednie kell vele...habár a jó vastag a bőre akár pénzért is híresztelheti...
Ha erre nincs befolyással, akkor ugyan kit érdekel?
Még jó, hogy azt hirdetik, hogy csak a munkahelyi teljesítményük alapján értékelik a munkatársaikat :P :))
Nem akarom elkeseríteni, de most akkor feltalálták a csőben a lyukat, mert ezzel minden átlagos ember így van.
Az, hogy a munkáltatók következetesen kevesebb bért fizetnek az azonos munkakört ellátó női dolgozóiknak egy másik téma.
Legalább most már tudom, hogy miért olyan, amilyen.
Attól függetlenül programozástechnikailag szuper a cucc.
De eddig a pillanatig volt benne valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
-Na végre! És ki a szerencsés, akit elvennél?
- A Béla!
-A Béla? Hát az nem is zsidó! Még ilyent! Hallatlan...
Ha nálunk valóban elfogadná a társadalom a másságot nem kéne comingoutolni. De jelenleg ehhez hatalmas bátorság kell, ha valaki itt akar élni hosszútávon.
Először én is fostam (már bocsánat!), mert fiaim vannak, de sohasem éltek vissza a lehetőséggel, még célzás szinten sem! És ez már vagy 20 éve igy van. Nekem ők is ugyanolyan szeretetre méltó emberek, akiket valóban ugy tudok szeretni, amilyenek, önmagukért.
A baráti családi körön kívül ugyan miért is tartozik a többiekre, hogy kihez vonzódunk, ki az, akit szeretünk, akivel megosztjuk az asztalunkat, ágyunkat, az életünket?
Jó lenne, ha valaki egyszer ezt megmagyarázná ezek közül a magánélet teregetők közül, függetlenül attól, hogy melyik nemhez is vonzódnak.
Az ellenszenvet mindig azok, és akkor váltják ki maguk iránt, amikor kiállnak a pódiumra, hogy bejelentsék azt, ami nem érdekel, amihez semmi közöm.
Nálunk is több homoszexuális fiatal van a gyerekeim ismeretségi körében, pont az elfogadó toleranciánk miatt. Nekem eszembe sem jutott félteni őket sem a leszbikustól, sem a transzvesztitáktól, mert ők valóban olyanok, mint mi.
Magánügyként kezelik a szexuális identitásukat, nem látnak minden szembejövőben potenciális zsákmányt. Miért is látnának?
Semmivel sem jobb, vagy rosszabb barátok, jobb, vagy rosszabb emberek, mint akárki más. Ha különlegesnek is mondható közülük bárki, az sem a "mássága" miatt van, hanem a jelleme, a "talentumai"miatt. Mert a barátságban, a mindennapi életben nem a szexuális identitás dominál. Ezért ostobaság, ez az egész bejelentősdi.
Ezért van jelentősége annak, amikor egy ismert, sikeres ember felvállalja saját identitását.
Nem lehet, hogy ez egy burkolt társkeresés akart lenni?
2. Aki nem ismeri azt miért érdekelné;
A Prezi tudtommal nem szaxuális tevékenységéről ismert, még csak nem is divatfotós cég. Nem tudtam, hogy az Adobe Air-re fejlesztett segédprogram jóságát a cégtulaj nemisége határozza meg. A pénze legfeljebb abban számít,. hogy nem a Népligetben vesz magának ágypartnert, hanem megrendelheti a minőségi "árut". Ha meg stabil kapcsolatban él, egészségére. Személy szerint nem érdekel.
Ritka szép kulturl hangnem amit köszönök ..Annyi alpári hangvételü véleményt lehet néha találni hogy szinte üditő egy ilyen hang nem . Mégegyszer köszönöm ..
Az indoklásod valamelyest válasz a kérdésemre. :)
Azzal a részével teljes mértékben egyet értek, hogy ezzel megszüntetett egy későbbi támadási felületet.
Azért bujkál bennem a 'kisördög' :)
A kérdés legyen költői, mert a válasz annyiféle lehet, ahányféleképpen éljük a világot. Vajon mikor jobb? Ha megvárjuk amíg bekövetkezik egy dolog, addig felkészülünk arra, miként is fogunk rá reflektálni, vagy menjünk-e elébe?
Hogy most ÁP boldogabban él-e majd, nem tudom.
Tartok tőle kezdetben több ellenszenves megnyilvánulás éri majd...
Viszont úgy gondolom, hogy a sorstársaival együtt valahol acélosabbak abból a szempontból, hogy jobban tudják kezelni ezeket a negatív dolgokat magukban, mint az átlag, mert gyakrabban vannak ennek kitéve.
Úgy gondolom önbizalmat csak az a tudat adhat, hogy a maguk számára a megfelelőt jó mellett döntöttek úgy, hogy ezzel nem ártottak senkinek.
Valami nagyon hasonlót nekem is meg kellett tapasztalnom, ezért is állítom ilyen biztonsággal.
A vőm színesbőrű. Az esküvő körüli napokban sokan hátat fordítottak az ismerősök, barátok, mi több a családtagok közül. Nagyon fájt mindkettőnknek, később persze rájöttünk, hogy nem vesztettünk velük semmit. Ma már azon is csak mosolygok belülről, amikor nyíltan a szemembe mondják, hogy az egy alacsonyabb rendű faj, amelyik csak megvetést érdemel. :)
Új hozzászólás