Egy anyuka elmeséli, mi történt, amikor a férjével vettek egy mély levegőt és megpróbálták háromhónapos fiukat egy több évtizedes módszerrel rendszeres alvásra szoktatni. És az is kiderül, hogy miért döntöttek így. Egy szerda este, amikor a fiam háromhónapos volt, megfürdettem, bekentem babakrémmel, megetettem, felolvastam neki három mesét, majd betettem a kiságyába. Álmos volt, de a szeme még nyitva. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, sírni kezdett. A férjem azt javasolta, várjunk még egy napot és próbáljuk meg holnap, de én tudtam, hogy ha ma elhalasztjuk, holnap is el fogjuk, és arról szó sem lehet, hogy a munkába való visszatérésem előestéjén vágjunk bele a kísérletbe.
Forrás:
evamagazin.hu
Feltöltő: magyar1
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A kicsik akkor sírnak, ha fáj valamijük, éhesek, már tisztába kéne őket tenni, és, amikor nem érzik magukat biztonságban. Magára hagyni egy éppen csak világra jött emberkét...borzasztó.
Az ilyen keménykedő szülők utódai felnőve gyakran küzdenek antiszociális problémákkal.
Gyermeket szülni nem kötelező, a gyerek nem idomítani való lény, nem gép, amely akkor és azt csinál, ami és amikor az nekünk éppen megfelelő.