Az 1989 előtti három évtizedben Magyarország Tito különutas Jugoszláviája mellett a régió legélhetőbb állama volt – írja Facebook-oldalán Puzsér Róbert.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
A publicista leszögezi, a Kádár-rendszer is diktatúra volt,
de az 1956 utáni konszolidáció miatt Magyarország elviselhetőbb hely volt, mint a legtöbb szocialista köztársaság.
Puzsér szerint a konszolidáció nem pusztán a forradalmárok politikai amnesztiáját jelentette. Kádár jó érzékkel ismerte fel, hogy az embereknek a rendszerről alkotott véleményét nem világnézeti szempontok, hanem „a mindennapi életüket befolyásoló gazdasági és kulturális kérdések” határozzák meg – felkínált hát egy alkut a nem kommunista érzelmű magyaroknak: aki nem lázong a politikai vezetés ellen, az tisztességes megélhetésre és viszonylagos jólétre számíthat. Panellakás, Lada, hétvégi telek, esetleg valami maszekolás.
A publicista szerint a legfőbb különbség a két vezető között, hogy Orbán Viktornak esze ágában nincs konszolidálni a rendszerét.
Az országot egymás ellen gyűlölködők átjárhatatlan szekértáboraira hasító szike a politikai elittől indulva az értelmiségen keresztül egyre mélyebbre és ményebbre váj, és mára elérni látszik az állampolgári közösség egészét, ez pedig nyilvánvaló összefüggésben áll a gazdaság rohamosan hanyatló állapotával.
Puzsér szerint a gomba módra szaporodó egyházi fenntartású iskolák látványosan nagyobb támogatása jól érthető üzenetet hordozott:
a világnézetileg rendszerközelibb állampolgárok gyermekei szinte normális oktatási viszonyok közé kerülhettek.
A háborúsnak hazudott infláció és az unortodox gazdaságpolitika csődje nyomán beköszöntött szűkös esztendőkben ez a folyamat felgyorsult. Többé nem őrizhető meg valamennyi állampolgár jóléte: a rezsicsökkentés a világpiaci energiaárak mellett nem tartható, és az infláció a korábbi évek reáljövedelem-növekedését is megcsapolja. Orbán Viktor válasza erre a helyzetre a rendszerrel szimpatizáló magyarok előnyösebb helyzetbe hozása az ellenzéki beállítottságúakkal szemben a legkülönbözőbb területeken.
Annak, aki azt gondolja, hogy Orbán Viktor Kádár Jánostól tanulta el Magyarország vezetését, csak félig van igaza
- fogalmaz Puzsér Róbert.
Mert amíg Magyarországon a hatalomnak a társadalomhoz fűződő viszonyát az egyenlőtlen feltételek ellenére is nagyrészt az „élni és élni hagyni” elvének kádárizmusa jellemzi, addig a rendszer kultúrpolitikájában az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elvének rákosizmusa teljesül.
Az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájának csődje elől a nemzeti radikális hatalom az ideológiai harc védősáncai mögé menekül – véli Puzsér, és szerinte a hazai illiberális rendszer elsősorban azért nem konszolidálódik, mert ezt a miniszterelnök gyávaságnak, megalkuvásnak, a gyengeség beismerésének érezné.
26 hozzászólásarrow_drop_down_circle
„Magyarországon mi még mindig nagyon hazafiasak és keresztények vagyunk, és egyben elkötelezettek ezen értékek mellett. Nem ideológiai szinten, hanem napi szinten, a mindennapi életünkben”. Hát ha a nemzet ingó és ingatlan vagyonának ellopása hazafias cselekedetnek minősül, akkor ezek olimpiai és világbajnoki szinten űzik ezt a sportot, az vitathatatlan. Nem függetlenül a rajongótábortól, amelyik még tapsikol is ennek, miközben a nagy hazafiasság közepette lassan már semmi sem működik ebben a szétlopott országban.
És végül a kegyelemdöfés: a politikai „versengés rendben van, de tisztességesnek kell lennie, jogilag megkérdőjelezhetetlennek. Ellenkező esetben az ember a hazáját, a hazája jövőjét áldozza fel a személyes sikerért, ami nem elfogadható, legalábbis Magyarországon nem”. Az biztos. Ott, ahol a jogászokból álló állampárt átírta a jogrendet és a törvényeket, minden egykor független állami szervezet élére hithű pártkatonákat betonozott, hogy végrehajtsák őfelsége utasításait, miközben „aki uralja egy adott ország médiáját, az eldönti, hogy ki uralja az adott ország gondolkodását és ezen keresztül ki uralja az adott országot” jeligére párt- és kormányszócsővé degradálta a közmédiát, nem nagyon van miről beszélni."---------------a jelen!
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!"
kolozsvaros.com/2023/09/03/ahogyan-a-miniszterelnok-ur-szereti/
Én, hetvenéves, nem az akkori nyugati életre vágytam, hanem arra, amit nyugaton, de valószínűbb, hogy északon fognak megvalósítani, a demokráciának, a szellem szabadságának egy olyan fokát, amelyet célként a kommunizmus eszméje tűzött ki. Itt, Európában is van egy nagyon-nagyon előttünk járó társadalom, a svájci.
Van, lenne kikről példát venni, dehát mi magyarok vagyunk, különlegesek , létünk magva - mag, magor - a küldetés, az a dolgunk itt e földön, hogy elküldjünk mindenkit a francba, aki különb nálunk, és ezzel még erőteljesebb fejlődésre sarkalljuk őket. Most mondd, honfi, hogy nem nemes e cél!
Igazat írni, élvezetesen, így kell.
Új hozzászólás