Sikerült Vlagyimir Putyinnal beszélgetnie a Magyar Nemzet egyik újságírójának a Valdaj Klub 12. éves konferenciája után adott fogadáson beszélgetnie. Orbánról kérdezte az orosz elnököt – derült ki az újság oldaláról.
Nem tartom az önök miniszterelnökét sem oroszbarátnak, sem pedig Amerika barátjának. Magyarország érdekeit védi, ezért aztán megértjük egymást
- mondta Putyin.
A tudósító beszámolója szerint az orosz elnök csak mosolygott arra a felvetésre, hogy bírálói hozzá hasonlítják Orbán Viktort.
Vlagyimir Putyin legutóbb februárban látogatott Budapestre Orbán Viktorhoz.
48 hozzászólásarrow_drop_down_circle
6500 évvel ezelőtt kezdődött itt a rézkor, és kb. 5000 éve ért véget, amikor megjelent a bronz. A két fém keménysége között óriási a különbség, és ez a felhasználásukat is alapvetően befolyásolta. Mivel a réz gyenge, puha fém, komolyabb használati eszköz nem is készíthető belőle. (Elektromosságról pedig abban az időben még nem tudtak.) Így tehát a réz a kor divatos tárgyainak: ékszereknek és jelképes harci eszközöknek az alapanyaga lett. Készítettek réz-gyöngyöket, réz késeket és fokosokat a főnököknek.
A bronz (ón+réz) ötvözet viszont már fegyverek készítésére is alkalmas, és ennek elterjedésével meg is indultak az első nagyobb méretű összetűzések, a háborúk. A bronzkorban a népek szétváltak harcias és kevésbé harcias, mondhatni békés csoportokra, és a történet vége az lett, hogy a harciasak fokozatosan rátelepedtek a békésekre, és uralkodni kezdtek rajtuk. Ekkor fejlődött ki az a felsőbbrendűségi tudat, aminek a vége a "nemes" és nem nemes, (azaz szolga, - latinban sclavus azaz szláv - később jobbágy) eredetűeket fölé, illetve alárendelte.
Ennél sokkal rosszabb az "indoeurópai" és a "sémi" népek uralkodni vágyása, aminek eredménye lett a rabszolgaság, vagy sok esetben a kifosztandó népek kiirtása is. Nem is véletlen, hogy az ő ideológiájuk alapja Káin és Ábel, vagy Romolusz és Rémusz története, ahol az egyik "testvér" mindenképpen megöli a másikat.
Mai hivatalos történelmünket az utóbbiak nézetei szerint írják, de nekünk nem kötelességünk ezt elfogadni. Sokkal jobb, ha inkább a saját történetíróinkra, és a hazai régészeti leletekre hallgatunk!
Azt sem tudom, hogy egy férfinak akkoriban hány felesége volt, de a nyelvünk azt mondja, hogy már akkor is csak egy. A magyarban ugyanis az asszony= fele-ség, azaz a fele a kapcsolatnak. Rendkívül fontos tudáshordozó a mi nyelvünk, sokszor még azt is megmutatja, amit mi már elfeledtünk.
Az ősök vallásáról nagyon keveset tudunk. Akadnak persze mindenféle merész feltételezések, de jobb ha ebben inább mértéktartóak maradunk. Két dolgot azért biztosra vehetünk, mégpedig a nap és a mag tiszteletét. A földművesek nagyon jól tudták, hogy a termés beérése a napsütéshez kötött. Ám a nap "működését" nem ismerték, nem is ismerhették, így ahhoz, vagy az azt működtető istenséghez fordulhattak a maguk módján, hogy segítsenek a terméseik megérlelésében. Tehát afféle "napimádók" lehettek.
Másrészről a mag legalább olyan csoda mint a nap, hiszen egy pici magocskából csoda növények kelnek ki, és az emberek számára mindenféle hasznos terméseket hoznak, emelyek mi másra lennének hivatottak, mint az emberek táplálására. Feltételezték tehát, hogy létezik egy másik istenség is, aki a magok ura.
A táltos természetesen tartotta a kapcsolatot az égiekkel, ha nem is egészen úgy, ahogy azt egyesek ma elképzelik. A táltos (és általában a magyar ember) a lelkiismeretén keresztül tartja a kapcsolatot a teremtővel. Az a biztos pont.
Hogy milyen állatokat tartottak? Mindenekelőtt szarvasmarhát, mert azt többféleképpen is hasznosíthatták: itták a tejét, ették a húsát, és még az ekét és a szekeret is vontathatták vele. Emellett tartottak kecskét, birkát, disznót és baromfit is. Dr. Domboróczki László: A neolitikum (újkőkor) kutatásainak újabb eredményei Heves megyében c. írásából tudjuk, hogy a leletek szerint már hétezer évvel ezelőtt is több mint 94 %-ban efféle háziállatokat ettek itt az emberek. Elenyésző volt tehát a vadászattal elejtett állatok aránya. (Régen az elhunyt mellé mindig tettek valami ennivalót, és ezek maradványait találják meg ma a régészek a sírokban.)
Lovat viszont nem tartottak, azt a tőlünk keletre eső területeken a velünk rokon "szkíta" népek háziasították. Aztán persze, amikor különféle honfoglalókként visszajöttek ide, akkor lovakat is hoztak magukkal, hiszen azokon közlekedtek, de a ló mindvégig megmaradt a szkíták, az előkelők, a nemesek háziállatának. Ez első hallásra elég furcsának tűnik, de ez az igazság.
mindenki csak nyafog,senki semmit meg nem fog,hogy véget vessen annak,amit fog.
"Ruszkik haza!"-csak mi hittük,hogy igaz,ők tudták,hogy bla-bla,s jön a tavasz.
Új hozzászólás