Az elvesztett kvótaper után sem küld ide menekültet az EU

A magyar társadalomnak most nem azon kellene rugóznia, hogy nyert-e Orbán Brüsszel ellen, és ha nem, hogyan fogja elszabotálni a számára kedvezőtlen ítéletet, hanem azon, mennyi ideig fog tartani és milyen megalázó lesz valamennyiünk számára valahogy kivakarni magunkat a szégyenből, amit az Orbán-kormány hozott ránk. Azokra gondolok persze, akikben az óriásplakátok és a tévéreklámok, a hazug beszéd, az embertelen gyűlöletkampány ellenére maradt még némi emberi érzés és józan belátás ahhoz, hogy felismerje: Európa szégyene és megvetett páriája lett az egykor a szabadság élharcosaként ünnepelt hős magyar népből. Nemzetünk nagyjai forognak a sírjaikban. Aki pedig előre is tekint néhány évvel, de az orránál mindenképpen távolabb, annak be kell látnia, hogy nyertünk vagy vesztettünk, fontos lépést tettünk az Európai Unióból való kilépés felé. Feltartóztathatatlanul sodródunk a kontinens perifériájának irányába. Hogy a lengyelekkel együtt vagy – a csehekhez és a szlovákokhoz hasonlóan...