Benyújtotta lemondását csütörtökön az Andrej Babis vezette cseh koalíciós kormány.
Fotó: ATTILA KISBENEDEK / AFP
Erről a kormány kora reggeli ülésén született döntés, és a hivatalos lemondó levelet azonnal el is küldték Milos Zeman államfőnek – jelentették be a kormányülés után kiadott közleményben.
Babis már korábban közölte, hogy kormánya lemondását írásban nyújtja be az október 10-e óta a prágai Központi Katonai Kórházban kezelt államfőnek. A cseh alkotmánnyal összehangban Zeman az új kabinet megalakulásáig ügyvezetéssel bízza meg a lemondott Babis-kormányt.
A kormány lemondásához az októberi választások eredménye alapján megalakult új képviselőház hivatalos megalakulása és elnökségének megválasztása nyitotta meg az utat. A cseh parlamenti alsóház új elnökévé szerdán Markéta Pekarová Adamovát, a jobboldali TOP 09 párt 37 éves vezetőjét választották meg.
Az október 8-9-én lezajlott képviselőházi választásokat a hárompárti Spolu koalíció (ODS, KDU-CSL, TOP 09) nyerte 27,8 százalékkal, amely a harmadik helyen végzett kétpárti PirSTAN koalícióval (Kalózok, Polgármesterek és Függetlenek-15,6 százalék) tárgyal az új kormánykoalíció létrehozásáról. Kormányfőjelöltjük az 57 éves Petr Fiala, az ODS elnöke, aki az államfőtől kedden már megbízatást is kapott a kormányalakítási tárgyalásokra. Az öt párt koalíciós szerződését hétfőn írták alá. Petr Fiala azzal számol, hogy az általa vezetett kormány még karácsony előtt hivatalba léphet.
Andrej Babis a 2017-es választások után alakított kormányt, miután az általa vezetett ANO mozgalom megnyerte a voksolást. Az első próbálkozásra Babis nem talált koalíciós partnert, s az ANO kisebbségi kabinet 2018 januárjában nem kapta meg a képviselőház bizalmát és néhány hónap múlva lemondott. Az ANO ezt követően a Cseh Szociáldemokrata Párttal (CSSD) alakított kisebbségi kormányt, amely a kommunista párt (KSCM) külső támogatásának köszönhetően 2018 júliusában bizalmat kapott a parlamentben, és a választási ciklus végéig hatalmon maradt.
Forrás: MTI
20 hozzászólásarrow_drop_down_circle
"A minap egy fiatal lány megkérdezte tőlem:
"Mit érzel az öregségről"?
Nagyon meglepett a kérdés, mivel sosem voltam öreg.
Amikor a lány meglátta a reakciómat, azonnal bocsánatot kért, de elmagyaráztam neki, hogy érdekes kérdés.
Aztán arra gondoltam, azt hittem, hogy az öregedés ajándék.
Néha meglepődöm azon, akit a tükrömben látok.
De már régóta nem aggódom miatta. Nem változtatnék semmin azon, amim van, néhány kevesebb ráncért és lapos gyomorért.
Már nem hibáztatom magam, mert nem szeretem áthelyezni az ágyam, vagy mert nem eszek bizonyos "dolgokat". Végre helyesnek érzem magam, hogy rendetlen, ijesztő legyek, és az óráimat virágok elmélkedésével töltöm.
Láttam néhány kedves barátot elhagyni ezt a világot, mielőtt élveztem volna az öregedéssel járó szabadságot.
Kit érdekel, ha úgy döntök, hogy olvasok vagy játszok a számítógépen hajnali 4-ig, aztán alszom ki tudja meddig?
Kit érdekel, ha egyedül táncolok, miközben az 50-es évek zenéit hallgatom?
Mi van, ha később sírni akarok egy elveszett szerelemért?
És ha fürdőruhában sétálok a tengerparton, bolyhos testem körül sétálok, és elmerülök a hullámokban, bölcsőt hagyva, aki még mindig bikinit visel, ők is öregek lesznek, ha szerencséjük van.
Igaz, hogy az évek során a szívem szenvedett egy szerettem elvesztéséért, de a szenvedés ad erőt és fejlődünk.
Egy szív, amely nem törött össze, steril, és sosem fogja megismerni a tökéletlenség boldogságát.
Büszke vagyok, hogy eleget éltem ahhoz, hogy göndörítsem a hajam, és hogy megőrizzem fiatalságom mosolyát, mivel nem voltak mély hurkok az arcomon.
Hogy őszintén válaszoljak a kérdésre, mondhatom: szeretek öreg lenni, mert az öregség bölcsebbé, szabadabbá tesz!"
" ki felejt többet játék "...:)))
Nekem apám hiányzik, pedig a veszekedéseinkből komoly sértődések is származtak, és én nagyon-nagyon utálok veszekedni. De a szíve olyan tiszta volt, hogy megfogta maga körül az embereket, és ez számomra minta egészen az újra találkozásig.
Az utóbbi éveket leszámítva külsőleg apám családjának a vonásait mutattam, genetikailag is rájuk hajazom, későn és szépen öregedtek, sokáig megőrizve az egészségüket, szellemileg is, fizikailag is mozgékonyan. És most anyám arcát látom a magaméban, és ez zavar, mert anyámmal érzelmi konfliktusaim voltak, és a halála egyáltalán nem rázott meg. Akkora volt a csalódás, hogy nem engedtem meg magamnak a gyászt sem, még most is truccolok vele. Azt hiszem, amíg ez így van, addig az öregséggel járó bölcsesség várat magára.:)
Az nagyon jó jel, hogy szellemileg ép a női vonal, a mozgásszervi elváltozásoknak meg elébe mehetsz, bármit is örökölünk, hogy az aktiválódik-e, rajtunk is múlik.
Fura dolog ez a gyász, engem tud vigasztalni az a számomra létező igazság, hogy van élet a halál után, készülök is a találkozóra azzal a néhány szerettemmel, aki hatással volt az életemre. Tulajdonképpen öröm leírni, hogy ellenérzések nélkül megölelhetem majd az anyámat, aki a félelmei nélkül végre az lesz, akinek tudtam őt. :)
Én maradéktalanul hiszek a lélekvándorlásban, a párhuzamos életekben, univerzumokban, ezért is távolodtam el a pszichológiától - valamikor lélekbúvár akartam lenni. A betegségtünetek mögött ma az orvostudomány, az elmeorvosi is kémiai elváltozásokat keres, vegyületekben gondolkodik és gyógyszerekben - olykor valóban lehet rájuk szükség, de gyógyulást nem hoznak -, és nem foglalkozik az életünk spirituális valóságával, amely nemcsak magyarázatot kínál, hanem megoldást is.
Bocsánat, nagyon elkalandoztam, ez egy ilyen nap. :)
Új hozzászólás