Az izraeli haderő veszteségei a hadművelet várhatóan utolsó fázisa előtt a hatszáz főt sem érték el. Tényleg ilyen elsöprő erőfölényben lenne Jeruzsálem, vagy más okok állhatnak a háttérben?
Az Izrael által közölt információk szerint a Hamász terrortámadása óta összesen 587 izraeli katona vesztette életét, több mint felük, 340 fő ráadásul még a Gáza elleni támadás kezdete előtt. A sebesültek száma összesen alig több mint háromezer, ebből 1700 fő könnyebb sérülést szenvedett. Az izraeli külügyminisztérium folyamatosan és aránylag részletesen közli a veszteségeket, ráadásul az övezetből kiszivárgó, harcérintkezést mutató videók alapján is reálisnak tűnik ez a szám. Összehasonlításképpen Jeruzsálem nagyjából 13 ezerre becsüli a Hamász-fegyveresek veszteségeit - áll a Portfolio elemző cikkében.
Fotó: MTI
A Gázai övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe. A Budapest nagyjából háromötödének megfelelő területen a harcok kirobbanása előtt nagyjából 2,3 millió ember élt. Az övezetben rendkívül zsúfolt városok és ritkásabban lakott, főleg mezőgazdasági művelés alatt álló területek váltogatják egymást.
Utcai harcok során a magas épületekről könnyen nyomon lehet követni a csapatmozgásokat, a szűk utcákban csapdába lehet csalni a katonákat, egy páncélozott járműre bármelyik kapualjból, vagy ablakból robbanószert lehet dobni.
A HAMÁSZNAK ÉS A VELE SZÖVETSÉGES ISZLÁM DZSIHÁDNAK MINDEN LEHETŐSÉGE MEGVOLT ARRA, HOGY KOMOLY ELLENÁLLÁST FEJTSEN KI.
A legendás gázai alagútrendszer kifejezetten hadianyag mozgatására lett létrehozva, az IDF pedig az övezeten kívülről egyszerűen nem tudta volna szemmel tartani a föld alatt mozgó harcosokat.
Arról, hogy a terrorszervezeteknek mennyi fegyverese volt a harcok kezdetén csak elnagyolt becslések állnak rendelkezésre. Jeruzsálem úgy számolt, hogy tavaly októberben a Hamásznak 24 zászlóaljnyi, 15-40 ezer fős állománya volt. A jóval radikálisabb Iszlám Dzsihád harcosainak száma a harcok elején sem érhette el a tízezer főt, összesítve tehát nagyjából maximum 50 ezer harcos állt tartózkodott Gázában.
Az IDF számára kellemetlen ellenállás kifejtéséhez ráadásul nincs szükség szofisztikált fegyverek tömegére: a harckocsi lánctalpát egy utca szélén elhelyezett improvizált robbanószer is leszakíthatja, közelharcban pedig egy pár ezer dolláros RPG-7-es páncéltörő gránátvető is éppen olyan hatékony tud lenni, mint egy jóval drágább nyugati tankelhárító fegyver.
Bár az IDF a világ egyik legjobban képzett hadereje, melyet ráadásul kifejezetten utcai harcokra fegyvereztek fel, a veszteségráta ilyen alacsony szintje előirányozza azt, hogy a gyors előrenyomulás sikere mögött nem csak az izraeli katonák profizmusa áll.
Hamász mestercsel?
A Hamász és a hasonszőrű iszlamista szervezetek fegyveres szárnyait gyakran igazi fanatikusokként képzelik el az emberek, akik az utolsó emberig hajlandóak harcolni, ugyanakkor a legtöbb ilyen terrorcsoport jó adag pragmatizmussal áll hozzá a katonai akciókhoz. Erős vallásos meggyőződés ide, vagy oda, nem lehet hatékonyan működtetni egy iszlamista csoportosulást akkor, ha minden fegyveresünket öngyilkos rohamokra küldjük.
ÉPPEN EZÉRT EGYÁLTALÁN NEM LEHET KIZÁRNI AZT, HOGY A HAMÁSZ EGYSZERŰEN IGYEKEZETT KITÉRNI A DIREKT KONFRONTÁCIÓ ELŐL.
Az iszlamisták oldalán áll egy olyan fegyvertény, ami ezt a lépést nagyban elő is segíti: mivel nem egy egyenruhában harcoló reguláris katonai alakulatról van szó, a fegyveres egyszerűen civil ruhát ölthet és elvegyülhet a gázai lakosság között.
Mégsem olyan eltökéltek az iszlamisták?
Az emberi tényező szintén közre játszhat abban, hogy a palesztinok a vártnál kisebb hévvel vették fel a harcot a Gázába behatoló izraeli csapatokkal. Bár a Hamász, és különösen az Iszlám Dzsihád támogatóinak jelentős százaléka valóban vallási meggyőződésből csatlakozik a szervezethez, sokan inkább a megélhetés miatt, hiszen köztudott, hogy a Hamász „zsoldjában” álló emberek könnyebben jutnak ellátmányhoz az övezetben, mint az egyébként éhező tömegek. Ehhez ráadásul hozzájönnek az életcélt és kalandot kereső, ezáltal könnyebben radikalizálható fiatalok is.
Ezek a csoportok azonban minden esetben megbízhatatlan „katonák”. Alapvetés az, hogy a fegyveresek igen jelentős része az első éles bevetés után jelentősen átértékeli azt, hogy mennyire is szeretne valójában katonáskodni, egy Hamászhoz hasonló paramilitáris szervezetben pedig valószínűleg meglehetősen egyszerű dezertálni.
Az természetesen nem valószínű, hogy a Hamász „állományának” egésze megfutamodott volna, a dezertálók azonban biztosan gondokat okoznak a terrorszervezetnek.
Teljes káosz?
Azt, hogy a Hamász katonai vezetése milyen veszteségeket szenvedett szintén nem lehet biztosra tudni. Az IDF meglehetősen gyakran közöl híreket arról, hogy „magas rangú vezetőkkel” végzett az övezetben, ezen személyek pontos szerepét azonban nem hozzák minden esetben nyilvánosságra.
Jeruzsálem szerint a Hamász fegyveres szárnyának 24 zászlóaljából 17-et tettek harcképtelenné. A harcképtelenség eléréséhez nem kell ugyanakkor minden, az adott zászlóaljban harcoló fegyveressel végezni, elég kiiktatni a tapasztaltabb tiszteket, megszakítani a parancsnoki láncot, illetve megrongálni a fegyverzetet. Ennek következtében az alakulatok nem fogják tudni megfelelően koordinálni az akcióikat.
HIÁBA LEHET TEHÁT MÉG ÉLETBEN A HAMÁSZ FEGYVERESEINEK AKÁR HÁROMNEGYEDE IS, EGYSZERŰEN AKKORA FEJETLENSÉG ALAKULHAT KI A SZERVEZETEN BELÜL, HOGY NEM KÉPESEK ÉRDEMI ELLENÁLLÁST TANÚSÍTANI AZ IDF EGYÉBKÉNT JOBBAN KÉPZETT ÉS JOBBAN FELSZERELT KATONÁI ELLEN.
Több tényezős játszma
A legvalószínűbb ugyanakkor az, hogy a fent felsorolt összes tényező közrejátszik abban, hogy Jeruzsálem fájó veszteségek nélkül tudta megszállni a Gázai övezet nagyjából kétharmadát. Bár teljesen nem lehet kizárni azt, hogy a Hamász és az Iszlám Dzsihád legeltökéltebb harcosai pont az övezet déli részében fekvő Rafah városában próbálnak meg nagyobb ellenállást kifejteni, sokkal valószínűbb, hogy az alábbiak szerint épül fel a helyzet:
· A két szervezet harcoló alakulatainak nagy része a parancsnokokat és tapasztalt fegyvereseket érő veszteségek miatt nem tud érdemi ellenállást kifejteni az izraeli csapatokkal szemben.
· Az IDF erőfelmutatása, illetve a parancsnoki lánc széttöredezése miatt a kevésbé eltökélt Hamász-támogatók eltávolodtak a terrorszervezettől. Ezek a személyek a harcok elcsitultával valószínűleg ismét fel fogják venni a kapcsolatot az iszlamista sejtekkel, pillanatnyilag azonban inkább a túlélésre játszanak.
· A Hamász legfontosabb politikai vezetői ráadásul már október 7-én sem tartózkodtak az övezetben, nekik régóta Katar nyújt menedéket, így a szervezet túlélése a gázai harcok után is biztosítottnak tekinthető.
Jeruzsálem több tízezer civil áldozat árán valószínűleg belátható időn belül eléri azt, hogy a Hamász hosszú évekre harcképtelenné váljon. A szervezet politikai szárnya azonban továbbra is működőképes, a gázai emlékek örökre beleégnek a palesztinok emlékezetébe, a két nép közeledését pedig ez rendkívüli módon meg fogja nehezíteni. Bár kizárólag harcászati szempontból lehet érvelni amellett, hogy a népsűrűséget és a terepviszonyokat figyelembe véve az izraeli bombázások során a Hamász szerint meghalt nagyjából 30 ezer ember (beleértve a Hamász nagyjából 13 ezer fegyveresét) nem tekinthető kirívóan magas számnak (a híresen kegyetlen drezdai bombázások a második világháború során egy év alatt 135-200 ezer emberrel végeztek).
3 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás