Az, hogy mennyire hiszek a sírig tartó szerelemben, nagyban függ az aktuális szerelmi állapotomtól, a hormonjaimtól vagy éppen a felülkerekedő négy lábbal a földön énemtől.

Forrás: cotcot.hu
Feltöltő: bogyó
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

7 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
medy19
Hát ez valóban az élet nagy kérdése - ezt már én is sokszor megrágtam. Az ember, legyen az nő avagy férfi, elég furcsán összerakott lény, hogy a belső késztetése, vágya sokszor ellentmondásba kerül a társadalom, s ezzel együtt a szűkebb környezete és saját maga elvárásaival. A vágyát és szexuális szükségletét pedig ki szeretné elégíteni, akár az éhségét és szomjúságát, s közel sem biztos, hogy akit megkívánunk, az a feleségünk, férjünk, vagy tartós partnerünk.
A szex, bár jó dolog, de sokkal többről szól, mint egy aktusról. Valami tehát már régóta nem passzol a biológiában, meg tudunk zavarodni rendesen. Ez a zavarodottság még az állatvilágban is megfigyelhető, csak nekik sokkal jobb, nem kell nekik morális kérdést csinálni belőle. A világ változásával a párkapcsolatok élettartalmában is változásoknak kellene lennie. Ma már nem egy hosszú kapcsolatra lenne szüksége az embereknek, hanem több rövidebb kapcsolatra, ugyanis ahogy fejlődik és változik a személyiségünk, úgy változik a párkapcsolatokban az igényünk is. S bár társadalmilag elfogadott és gyakori a házasságok felbontása, sokan mégis elítélik a válást. A szerető egy szükséges rossz marad továbbra is, egy félmegoldás, mely alapvető belső vágyunk és a valós lehetőségeink között feszül, de mi mást tudunk kezdeni, csak ideológiákat gyártani rá.
S bár az emberek jelentős része látszólag nyugalomban éli le az életét, szeretetben és megelégedéssel, a színfalak mögötti lemondásokról azonban sokan soha nem beszélnek.
feketeözvegy
Az hogy én mit hiszek az nem számít.
De! Sokszor látom az idős párokat kézen fogva, mosolyogva, egymást segítve sétálni, üldögélni a padokon. Látom rajtuk, szeretik egymást, sok-sok éve együtt vannak.
Ilyenkor csodálkozom, van ilyen? Aztán rájövök van ilyen!
Bizonyára ők azok a kevesek akik szeretettel megoldották a hétköznapi problémákat, mert a szerelmük mindent kibírt.
Jó lenne ha 20 év múlva, vagy a halálos ágyamon én is elmondhatnám, megtapasztaltam, hogy van sírig tartó szerelem........de az még a jövő zenéje.
dr. prédikátor
Ne higyjetek a szóbeszédnek!Sirig tartó szeretet lehet,de szerelem?A szerelem egy idő után átvállthat szeretetbe.És ez igy is van rendjén!50 évvel ezelőtt én is láttam tisztességben megőszült embereket kézenfogva menni.A mai rohanó világban az embereknek nincs idejük egymásra!Minden helyet elfoglal a megélhetés megteremtése!Az emberek többsége csak elvan egymás mellett!
Atomqkac azaz EbUraFakó
Csak szeretnék....ha valaki találkozott vele szóljon, nekem is kell olyan ! XD
safi
A nagyszüleimnek volt 70 éves házassági évfordulója....tíz gyereket neveltek fel, szerették egymást, amikor összekerültek és szerették egymást végig. Én már sokkal cinikusabb vagyok, de szeretek arra gondolni, ahogy ők éltek.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.