Lagerfeld és a kultúrára éhes nagyburzsoázia

"Igen, viszonyom van, na és?"Róma, Párizs, Berlin és London olyan volt a ’20-as években, mint valami fülledt, zajos dzsungel. A háború utáni sokk után a gazdag amerikaiak úgy közlekedtek az európai nagyvárosokban és a tengerpartokon, mint ha egy intellektuális szafarin volnának, ahol a nagyvadak a szürrealista festők, a szabadverselők, a freudisták és a fenomenológiával foglalkozó filozófusok voltak, a díszmadarak pedig a lélegzetelállító hollywoodi színésznők, akik Rómába vagy a Gaumont Nizza melletti filmgyárába jöttek forgatni. A sikátorok bárjaiban könnyen el lehetett bújni - akárcsak a broméliák és a fásszárú kúszónövények levelei alatt -, a nagyszabású életek aláfestéseként pedig folyamatosan szólt a jazz. Ez a társaság volt a kávéházakat megtöltő, világot és véleményt formáló, a tempót diktáló café society. A nagypolgárság ekkor már túl volt történelmi csúcsán, mégis ekkor élte legcsillogóbb korszakát, hogy aztán belefulladjon a második világháború hozta általános társadalmi felfordulásba. Nem véletlen, hogy Karl Lagerfeld a Café Society címet adta legújabb sorozatának, mely az amerikai Harper’s Bazaar márciusi számában jelent meg. A képek abba az időbe nyúlnak vissza, mikor a divat, a high fashion még csak néhány ezer igen jómódú emberkiváltsága volt, nagyjából éppen a ’20-as évektől tartó néhány évtized alatt vált tömegeket megmozgató és öltöztető milliárdos iparággá. Ez az időszak csaknem tökéletesen átöleli Karl Lagerfeld életét; Lagerfeld az az ember, aki egyidős a high fashion gazdasági ágazattá válásával. Egy editorialt pedig igazán megérdemel ez az egybeesés. Szinte kézzelfogható gazdagság, fülledtség, romlottság és szépség, a kultúrára éhesen vadászó tőke, ezekben a képekben minden benne van, ami azóta is inspirációt nyújt ebből az időből. Érdekes, hogy a képeken editorialoktól szokatlanul nagy szerepet kapnak a modellek, akik már-már színésznők, annyira beszédes a tekintetük. „Igen, viszonyom van, na és?” Jó képek. Fotók: Fashionising