Pataky Attila: "Évek óta kicsúfolnak, lecikiznek, amikor földönkívüliekről beszélek"

Pataky Attila idén nyáron ünnepelte a 70. születésnapját, és az ünnep szó esetében még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen tavaly szeptemberben úgy tűnt, hogy maga alá gyűri a koronavírus. Ám az Edda frontembere úgy érzi, a földi küldetése még nem ért véget, maradnia kellett.

Fotó: MTVA / Zih Zsolt

Egyébként engem a jóisten mindig a tenyerén hordott, csak akkor volt baj, amikor leugrottam onnan és azt mondtam, főnök, már tudom, mit csinálok. Nagyon komoly szakrális őrzőim vannak. Vaslapáttal tereltek vissza a helyemre, amikor rossz irányba mentem. Tizenhárom éve élek teljes szerelemben és hűségben Orsival. A szememmel látok, de már a lelkemmel is

- nyilatkozta Pataky Attila a Borsnak.

Rockzenésznek és énekesnek lettem teremtve, méghozzá ide, a Kárpát-medencébe, hogy a világ egyik legcsodálatosabb szakrális nyelvén énekelhessem el a verseimet. Az itt élők dolga a fény és szeretet felmutatása, és ebben van talán szerepem. A sztárság nagyon jó dolog, lehet élni és visszaélni vele. Én egyfajta szolgálatnak tekintem, amivel tenni tudok magamért, a környezetemért, az emberiségért. Visszatekintve merem állítani, hogy nagyon sok dalom, aminek ma is üzenete van, sugallatra íródott. Egyesek a több százból pikkpakk megszülettek, és volt néhány olyan, amit bár szerettem, csak nehezen írtam meg. A nagyon ismert dalok csak úgy kiszakadtak belőlem, mindegyik megélt élmények alapján íródott. Ettől erősek, élnek túl dolgokat, énekli több korosztály. Boldogok az emberek, amikor zenélünk. A lírai dalokkal könnyeket varázsolunk a szemükbe, a könny pedig tisztára mossa a lelket. A zenélésen túl még sok dolgom van, de néha bitang fárasztó, mondhatni, emberfeletti megküzdeni az „emberalattiakkal”. Évek óta kicsúfolnak, lecikiznek, amikor földönkívüliekről beszélek, pedig már a NASA is elismerte, hogy a naprendszerünkben is kb. 1250 bolygón lehet a miénkhez hasonló élet. Az univerzum nyüzsög az élettől. Csak el vagyunk zárva, egy fedő alatt tartanak minket.

Hozzátette:

Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír. Tavaly szeptemberben a koronavírus miatt farkasszemet néztem a halállal. Amikor nagyon rosszul voltam, megkérdeztem a mesteremtől, Krisztiántól: Lehet, hogy tévedtek a látók és nem fogok 85 évig élni? Egy ponton azt éreztem, elég volt, inkább legyen vége, elviselhetetlenül sok a fájdalom. Felhívtam a feleségem és azt mondtam: Orsika, lehet, hogy mennem kell. Azt válaszolta, hogy akik szeretnek, mind imádkoznak értem, nem hagyhatom itt őt és őket. Nyitva volt az időkapu, de Orsin kívül Krisztián is megerősített abban, maradnom kell.

Forrás: Bors.hu

Címlapkép: MTVA /Zih Zsolt