Albert Györgyinek, a rendhagyó tehetségű, skatulyákba és hivatali szabályok közé nehezen gyömöszölhető riporternek eddigi könyveivel rendszeresen meggyűlt a baja. Nem gondolta, hogy vihart vetett, mégis rendre vihart aratott. Nem értette, hogy miért osztják meg az embereket a kötetei, miért tartózkodó a szakma, miért kap ledorongoló kritikákat. Úgy gondolta például, hogy a saját depressziójáról szóló könyvéért, őszinte kitárulkozásáért külföldön piedesztálra emelnék, itthon pedig lebunkózták érte, miközben sorstársai közül jó néhányan szeretve magukhoz ölelték, hogy végre valaki közérthetően megírta, mit éreznek, min mennek keresztül.
Forrás:
Népszava Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás