A Partizán karácsonyi különkiadásában a Szomszédok egykori szereplőivel és alkotóival beszélgettek a sorozatról, melyben a Janka nénit megformáló Pásztor Erzsi elárulja, mekkora nyugdíjat kap, hogy él most.
Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő is szerepelt a Partizán karácsonyi különkiadásában, melyben a Szomszédok egykori szereplőivel és alkotóival beszélgettek. Pásztor annak idején Janka nénit alakította a sorozatban, 1987-től kezdődően.
A 87 éves színésznő 1958 óta van a pályán, mai napig játszik színpadon, idén év elején azonban a szinkronizálástól visszavonult, hallásának megromlása miatt. A Partizánban egyebek mellett megélhetési problémáiról is beszélt.
Az egyik darabban 10 éve játszom, ugyanannyiért. Ha ezt egy iparos megtudná, körberöhögne
– idézi Pásztor Erzsit a Pénzcentrum. A színművész úgy gondolja, a nyugdíjasok helyzete most még kilátástalanabb, mint amikor még a Szomszédok műsoron volt. Saját nyugdíja kapcsán azt mondta:
65 éve vagyok a pályán és most van 190 ezer forint nyugdíjam. Hát röhej.
A színésznő néhány éve havi 120 ezer forintos járadékot kap a Kossuth-díja miatt, ami kicsit segít a helyzetén.
Ha nem dolgoznék 87 évesen vagy nem kapnám azt a kiegészítést, akkor hogyan élnék meg? Hát a rezsimet nem tudnám kifizetni, pedig nem a visegrádi várban lakom, hanem egy panelban
– fogalmazott Pásztor, aki arról is beszélt, elviselhetetlennek tartja, hogy „amikor ilyen világban élünk, mint most, akkor a televízióból például árad a dicsekvés, a nagyképűség, a pofátlanság”.
Olyan műsorokat adnak, hogy Kőgazdag fiatalok, akiknek nem kell dolgozni és ömlik hozzájuk a pénz (…) Akkor adják ezt a tévében, amikor a szerencsétlen szülő nem tud a kölykének venni egy iskolatáskát, mert nem telik rá. Hát milyen világ ez?
Pásztor Erzsi 1987-től egészen 1999-ig szerepelt az ikonikus Szomszédok című sorozatban, Szöllősy Janka, vagyis Janka néni szerepében. A tévétörténeti jelentőségű teleregényre még most is sokan emlékeznek, ahogy Janka néni karaktere sem veszett a feledés homályába: a mai napig mémek készülnek róla.
37 hozzászólásarrow_drop_down_circle
87 éves. Ha nem játszana még most is , ennyiből kellene fenntartania magát.
Egy Kossuth-díjas, nagy művésznek. Érted?
Egyébként a panel csak akkor olcsóbb, ha megvetted, és közös költséget fizetsz, nem lakbért. A fűtés egy vagyon, kivéve, ha szigetelték a házat. A vízzel lehet játszani, kevesebbet fogyasztani, de így is tízezrekbe kerül.
Te olyan könnyen ráfogod másokra , hogy hazudnak vagy hülyék. Én elhiszem, hogy te így szocializálódtál, vertek, hülyéztek, lehazugoztak, ezért te is így viszonyulsz az embertársaidhoz.
De: felnőtt vagy. A kor önmagában ugyan nem érték, de a tapasztalat, és az annak alapján leszűrt tanulságok nagyon is értékesek. Hogy valóban az vagy-e, amit itt mutatsz magadból, vagy ez csak álca, azt te tudod, de egy biztos: amikor mást bántasz, azzal valójában saját magadat, és ez egy ördögi kör. De megszakíthatod.
310. Jogos. Ezt elnéztem. Egy ledolgozott , kitüntetésekkel elismert életpálya anyagi eredménye.
Erősen furcsállom, ha valaki ezt elégnek találja, anélkül is, hogy van összehasonlítási alapunk az érdemtelenül gazdagok kasztjával.
Szerinted én sosem éltem családi házban: mielőtt állítasz valamit, szokd meg, hogy kérdezel. Például: Nyírfa, éltél te már családi házban? Erre én: Igen, éltem, és tudom, hogy a fenntartása nem két fillér, bár akkoriban négy jövedelem adódott össze, ezért nem volt megterhelő.
Erről jut eszembe: édesanyám, aki régi típusú gangos házban élt, olyanban, amely körbe vette a parkosított, füves, kavicsos udvart, a saját szemével látta, amikor egy macska leugrott a 2. emelet korlátjáról, mert hívta egy nőstény miau. Anya a szívéhez kapott, úristen, mindjárt kinyúlva terül el a földön a szegény állat, de nem, a talpára esett, üdvözölte a leányzót, és szépen elballagtak.
Van egy könyvem, a címe: Az állatok szimbolikája, a szerzője Ted Andrews. Részletesen leírja benne az állatvilág szinte valamennyi szereplőjének a jellemrajzát, mit tanulhatunk tőlük, mire figyelmeztetnek minket egy-egy találkozásnál. Ezek a "randik" sokszor beszédesebbek mint az emberi szó.
Nemcsak azért dolgozik, mert szüksége van a pénzre, hanem, mert a hivatása tartja életben. Ezt csak azok érthetik, akik nem dógozóba jártak, hanem szerelemből járták a tehetségük által számukra kijelölt utat. A színészek többsége a színpadon akar meghalni is, ez az az élettér, amely az eszmélésüktől kezdve hívja, vonzza és megtartja őket.
Hogy a 310 ezer mire elég 87 évesen, és mire nem? Nos, nekem, biztosan elég lenne, de én nem utazom egyik színházból a másikba, nem kell emiatt karban tartanom magam, s nem kell ápolónőt fogadnom, ha megbetegszem, mert nem egyedül élek, míg ő, igen. Olvasd el a vele készült beszélgetéseket, mi mindenen ment már keresztül.
És, hát, szó mi szó, ő egy valódi, békebeli - éppen tegnap emlegettük a békebeli szép időket - Kossuth-díjas művész. Művész. Tényleg elégnek kellene lennie ennek a 300 ezer forintnak?
Hűha! :)) Biztos, hogy macska, nem egy génmódosított kis tigris? :))
Hiszed, nem hiszed, a kutyáktól is félek, de a cicákat meg egyenesen ki nem állhatom.:)
Talán, ha gyerekkoromban lett volna egy Lassiem, engedékenyebb lennék a macskákkal is.
De nem volt.
Kályha! Nekünk is cserépkályhánk volt a lakótelepen, ahol a gyerekkoromat töltöttem, szerettem is nagyon, pedig le kellett menni a szénért a pincébe, felcipekedni, megrakni a kályhát, na de utána!
Aztán, amikor eljött az igazi a fehér lovon, felkapott, és elvágtatott velem az ő otthonába, olyan kályha mellé ülhettem melegedni, amit művészi tökéllyel raktak. Gyönyörű narancssárgás színét, amikor megvilágították a lángnyelvek, olyan érzetet keltettek, mintha kandalló előtt bámulnád a tűz játékát. No és az ívei! Csak képeken láttam hozzá hasonló szépségeket.
Vissza a házakhoz: mindennek megvan a maga előnye, hátránya. Panelben sem rossz lakni, de a ház kis kerttel...össze sem lehet hasonlítani.
A tiedéről, vagy általában egy fehér Maine Coonról? Mert az utóbbit láttam, az előbb néztem meg.
Nem mondom, hogy nem szép! :)
te 2X annyit hazudtál mint az átlag (fideszes) ami a mai napig is döl belöled!
Baromság.
Az igazság az, hogy erre manapság a kutya nem lenne kíváncsi. Ez az idő már elmúlt, nem csak itt, hanem mindenhol. Sehol nincs ilyen sorozat és már nem is lesz kb soha. Ez akkor elment. Ma már a francot sem izgatná a közértes Juci kalandja.
Mi az első emeleten laktunk, ami szerencsére nem volt túl magasan, tűz esetén egy-két lepedővel le tudtunk volna ereszkedni. Már, ha erre ilyenkor van idő és lehetőség.
Kegyetlenül hideg tudott lenni a lakás, ha kialudt a tűz, úgyhogy igyekeztünk gondoskodni róla, hogy lehetőleg mindig ott legyen a következő adag szén, meg a gyújtós. Érdekes, hogy már akkor érezni lehetett, hogy melegszik a levegő, amikor még csak langyosodott a kályha.
A cserépkályha egy szent hely! :) Köré, mellé ülni, dumcsizni, olvasni, tévézni, miközben neki döntöd a hátad:)...élmény! És az a hang, ahogy duruzsol! :)
Valami rémlik. De csak rémlik. Szemből nézett?
Két tagom tud nagyon fázni: az állam és a lábam. Igyekszem is őket melegen tartani. :)
Mi tudod mit néztünk meg "most"? Nyuszi tanul magyarul és megnéztük az Özvegy és leánya-t :D hogy még jobban elmélyítse magyar tudását :D
Dőltem a röhögéstől alatta :D valami hihetetlen gáz volt maga a sztori, de az, aki az özvegyet (ő a gonosz) alakította, igen jól beleélte magát, 1-2 napig még azokat a szövegeket idézgettem vissza :D ahogyan kifeszült szemmel, pislogás nélkül nyomta a szöveget, távolba révedő tekintettel, minden elismerésem :)
A te képed színes volt, ha jól emlékszem.
A macskák a világ legszerethetőbb élőlényei, beleértve az embert is.
Csodálatosak!
Nerm tudom elképzelni, hogy egy cicát szeretgessek, vagy, hogy itt kolbászoljon a lakásban. Még nem jöttem rá, igaz, nem is kerestem az okát, hogy mi táplálja azt az ellenszenvet, amit táplálok irányukban. Kutyabarát sem vagyok, de úgy érzem, ha gyerekkoromban alakítottam volna ki eggyel személyes kapcsolatot, az az egész kutyatársadalomra kihatott volna.
Kislányként olvastam el Lassiet, szétbőgtem magam, annyira sajnáltam a kutyust a megpróbáltatásai miatt.
Talán az is az oka az elutasításnak, hogy nagyok sok rossz példát láttam magam körül.
Hát, most megnevettettél. :))
És ahogy néha néz rád.
Máskor finoman üt egyet rád, mert játszani akar.
Halk nyávogással vizet kér.
stb, stb.
Volt egy ismerősöm, természetgyógyász, a társa volt a munkában egy nagy vörös macska. Egyszer, amikor felugrottam hozzá látogatóba, a beszélgetés közben az ölembe ugrott ez a termetes jószág, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Egy ideig csak ült rajtam az egyik irányban, majd megfordult a másikba. Aztán, mint aki elvégezte a dolgát, leugrott rólam, én pedig megkönnyebbültem. Mint kiderült, a cica érezte, hogy nem stimmel minden a medencémben, és a maga eszközeivel gyógyítgatott.
Tudom, hogy a macska az egyik legspirituálisabb állat, azt is látja, amit mi emberek nem érzékelünk, és lehet, hogy ez zavar a leginkább: nem tudom vele megdumálni. :)
No meg az is egy szempont, hogy önjáró, nem alkalmazkodik, és karmai vannak. :)
Új hozzászólás