Kiesett a magyar labdarúgó-válogatott.
A magyar labdarúgó-válogatott szerdán kiesett a németországi Európa-bajnokságon, mivel a csoportkör végén a harmadikok tabelláján a nyolcaddöntőről éppen lemaradó ötödik helyen zárt.
A magyarok utolsó reménye az F csoport volt, hogy a B-ben két ponttal harmadik vb-bronzérmes horvátokon kívül még egy harmadik helyezettet megelőzzenek, azonban ez nem jött össze, mert
a georgiai csapat 2-0-ra legyőzte a már biztos csoportelső Portugáliát.
A hat csoport első és második helyezettjei mellett a négy legjobb harmadik került a legjobb 16 közé.
Marco Rossi szövetségi kapitány tanítványai ezúttal a svájciaktól és a házigazda németektől elszenvedett kétgólos vereség után Csoboth Kevin 100. percben lőtt góljával 1-0-ra legyőzték Skóciát, így három ponttal és mínusz hármas (2-5) gólkülönbséggel fejezték be a tornát. Három éve az előző kontinensviadalon is a csoportkörben búcsúztak, akkor két ponttal negyedikek lettek Franciaország, Németország és Portugália mögött.
A nemzeti együttes legközelebb szeptember 7-én a Nemzetek Ligája negyedik idényében Németország vendége lesz Düsseldorfban.
A magyar csapat tagjai megköszönik a szurkolást a labdarúgó Európa-bajnokság A csoportjának harmadik, utolsó fordulójában játszott Skócia – Magyarország mérkőzés után a stuttgarti MHP Arénában 2024. június 23-án. A magyar válogatott a 101. percben szerzett góllal 1-0-ra legyőzte Skóciát, ezzel megőrizte esélyét a nyolcaddöntőbe jutásra. MTI/Illyés Tibor
A harmadik helyezettek tabellája:
1. Hollandia 3 1 1 1 4-4 4 pont
2. Georgia 3 1 1 1 4-4 4
3. Szlovákia 3 1 1 1 3-3 4
4. Szlovénia 3 – 3 – 2-2 3
------------------------------------------
5. MAGYARORSZÁG 3 1 – 2 2-5 3
6. Horvátország 3 – 2 1 3-6 2
39 hozzászólásarrow_drop_down_circle
!!! Az ön logikája szerint, aki ’54-ben Buzánszkyéknak drukkolt, rákosista volt, Törőcsikék szurkolói pedig mind elszánt kádáristák. !!!
Ilyen egyszerű lenne? Ki kell ábrándítsam: bár magamat nem tartom „ballibnek”, a baráti körömben a hozzám képest balra állók között rengeteg az elszánt focirajongó, miközben van ismerősöm, aki kormánypárti, de utálja a focit. Ön valószínűleg csípőből a „ballib értelmiségiekhez” sorolná azokat magyar írókat is, akik nemcsak lelkesen nézik, hanem évtizedek óta aktívan gyakorolják is ezt a sportot. És ettől még gondolkodhatnak kritikusan a magyar foci állami finanszírozásáról.
Sem focigyűlölő, sem elszánt rajongó nem vagyok
Bár természetesen a magyar csapatnak drukkolok, nekem nem a foci jelenti a legfontosabb sportélményt. Eddig nyolc magyar sportoló életéről írtam hosszabban: három vívóról, két vízipólósról, egy teniszezőről, egy úszóról és egy sportlövőről. Így belegondolva ezek talán kissé régimódi, arisztokratikus sportok, de mit csináljak, én ezt szeretem. Focirajongó barátaim elfogadnak így.
Öntől nem várok ilyesmit, csak azt, hogy amikor a posztomat idézi, igazat mondjon.
Nem írtam olyasmit, hogy az 1:0 „semmit sem ér”, főleg nem, hogy ez a győzelem „alantas” lenne. Ön is tudja, hogy ez hazugság. Nem lesajnálva írtam, hogy a futball vallás, hanem ténymegállapításként – ezt a régi, de igaz közhelyet a Nemzeti Sporttól a Mandinerig rendszeresen megírják. Ha nem így lenne, talán ön sem lenne most ennyire sértett és indulatos. Ahogy írtam, tisztában vagyok vele, hogy a látvány, az eladhatóság és a kultusz szempontjából mindig a foci lesz a népszerűbb sport. De visszásnak találtam, hogy az Eb-n eddig elvesztett két meccs után érkező szépítés akkora ünneplést vált ki, hogy a vívók hatalmas győzelmének már nem jut figyelem.
Ön szerint ehhez nincs jogom, sőt, undorító vagyok. Én önről nem gondolok ilyesmiket, felőlem tarthatja mindennél fontosabbnak a vasárnapi meccset,...
Örülök, hogy eufórikus örömöt érzett a meccset nézve. Remélem, még lesz benne része. A magam részéről én is rendszeresen átélek „transzcendens katarzist”, amikor fontos magyar teljesítménnyel szembesülök. Igaz, hogy ezt számomra nem a magyar foci, hanem a magyar irodalom hozza el. Mikor ezt írom, útban vagyok a kolozsvári könyvvásárra, hogy erdélyi magyar írók és könyveik társaságában éljem át azt, amit ön a lelátón vagy a tévé előtt érez. Nem vagyunk egyformák.
Attól, hogy ön nem így éli meg a magyarságát, nem kérdőjelezem meg a hazaszeretetét. Ön se tegye, hátha kicsit jobb lesz együtt élni ebben az országban.
Üdvözlettel,
Nyáry Krisztián”"
csak ennyi
barátilag
J.L.
Új hozzászólás