Koltai Tamás: Vak, aki nem látja

Vak, aki nem látja. Vak volt, aki 2010-ben nem látta előre.

"A vakságra bizton számíthat most is a rezsim.

Az ellenzék is vak.

Ráérősen tárgyalgat arról, hogy mi a teendő, húzza az időt, mert nincs valódi alternatívája, nem érzi, hogy létezik, ha nem is túl nagy számban egy nem túl aktív, nem túl elszánt, inkább elkeseredett és apatikus tömeg, amely mégiscsak arra vár, hogy legyen kire szavaznia. A rendelkezésre álló tisztességes erők összefogására, amelynek első, második és harmadik programpontja: az Orbán-rendszer, a föld- és trafikosztogatásban családi-haveri alapon jeleskedő mutyi-Magyarország leváltása és a demokratikus Magyar Köztársaság helyreállítása. Amíg ezzel nem állnak ki nyíltan, egységesen és minden más szempontot ennek a célnak alárendelve, hanem arról disputálnak - bárányként bégetve a farkas torkában -, hogy miképpen kell kiegyezni a mai hatalom majdani galambjaival, ne is számítsanak nemhogy sikerre, minimális eredményre sem.

Értem én a dilemmát, nincs igazi vezér, a nép nem a halk szavú intellektust vagy az igyekvő agitátort, hanem a szájtépő demagógot kedveli, inkább sunyít és istenít, mint gondolkodik és mérlegel. De ha a jelképes „kézfogó" utáni szövetségesekben nincs meg a kellő kurázsi, lendület, határozottság és - bizony - erőfelmutatás, akkor kevés a remény. Kishitűen hozzáfogni sem érdemes."

Koltai Tamás kritikus, újságíró jegyzete a 168ora.hu-n >>>