Az eleje és a vége

Még egy dolog fontos és jellemző a ciklus elejével és végével kapcsolatosan. A 2011-es Alaptörvény után az egyik legfontosabb sarkalatos törvénynek az egyházügyi törvényt tekintették, jelszavuk szerint a „bizniszegyházak” kiszűrésének céljával. Úgy látszik, keretbe foglalja elmúlt négy évünket ez a kormányzati magatartás: bizniszegyházak nem, bizniszpártok igen. Ráadásul a „bizniszegyházakról” azóta sem tudjuk, hogy voltaképp voltak-e ilyenek, a „bizniszpártok” viszont bizonyosan indulhattak a választásokon. Fideszék meg akarták óvni a magyar társadalmat attól, hogy álegyházak, névleges vallási közösségek állami költségvetési forrásokhoz jussanak (máig nem mondták meg, kik is voltak azok, akik ily módon csapolták népünk erőforrásait), viszont elősegítik, hogy álpártok milliókat kapjanak álkampányuk költségeire. Jellemző továbbá, hogy kirekesztettek a törvényes vallási közösségek közül olyanokat, amelyek pedig jól láthatóan azok voltak (és azok ma is!), mert zavarták a Fidesz köreit. A potenciális bizniszpártok jelenlététől viszont a kormánypárt kevéssé zavartatja magát, sőt, mintha tetszene is nekik a sok nevenincs formáció. Azokat a pártokat viszont, amelyek mögött valódi társadalmi támogatottság, program stb. van, legszívesebben talán kiiktatnának a közéletből.

@gibgab: Bocsánat a szerzőtől, Fazekas Csabától! Őt idéztem az előbbiekben.

@gibgab: Az álegyházaktól sem tudtak megvédeni, mivel az elbírálás létszám szerint történt nem pedig vallási hozzáállásból