Szolidaritás és menekültkérdés

Egész kontinensünk a menekültekről gondolkodik. Csak Amerika foglalkozik az elégedett melegekkel, akik immár házasodhatnak. Egy kő esett le Európa szívéről… Próbálok visszaemlékezni, utoljára mikor esett szó ilyen sokszor a keresztény szolidaritásról, mint az elmúlt hetekben. Fölemelő, hogy ezt a szókapcsolatot ma már olyanok is hangoztatják, akik keresztény templomot belülről csak külföldi útjukon láttak, amikor a színes utcai forgatagból behajtotta őket a hűvös falak közé az idegenvezető. Szent István – vagy mint történészek feltételezik, az a főpap, aki a király sugallatára az Intelmeket megírta – forog a sírjában, mert manapság az Imre hercegnek íródott királytükörből boldog-boldogtalan kizárólag a befogadásról szóló mondatokat idézi. („A jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”) Pedig lehetne citálni azt is, hogy az uralom egyik dísze „a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége,...