Aronson: a versengés miatt nő az iskolai erőszak - FN.hu

És nem csak az iskolában, hanem az élet minden területén. Valószínű az un. "szocializmusban" azért nem volt ennyi erőszak, mert kimagasló tehetsége, anyagi helyzete, teljesítménye nem lehetett senkinek, az nem fért össze azzal az eszmeiséggel. Én úgy látom, hogy az egyszerű emberek, de főként, az eszme hívei ma sem tudják elfogadni, ha valaki tudásban, tehetségben föléjük jut, az irígység, a kisszerűség rögtön kétkedésben, acsarkodásban , de legalábbis az eredmények lefitymálásában megjelenik. Más a helyzet a mutyizással, simlizéssel, szerzett rang esetén, ez senkitől nincs távol, tehát az ebből eredő " rang" már inkább elfogadott, ezt sokkal többen maguk számára is elérhető útnak érzik, mint az igazi teljesítményen alapuló előrejutást, így hát nem is gördítenek annyi akadályt ezek elé.

Úgyértve azért terrorizál egyes gyerek kisebbeket, azért veszi el a tízóraiját, telefonját, akármit mert versenyben van a tanulással ?....nahát....

@Kakastoll: pont fordítva szerintem, ezért veszi el a telefonját, a kajáját a kisebbnek is akár, mert nincs versenyben a tanulással és a tudással, de valahogy vezér ürü akar lenni, így hát a testi fölényével, vagy az agresszivitásával kerül az élre.

@furfang: /ma, 8.21/ Nézd alapvetően igaz amit taglalsz, de ez a problémakőr ennél sokkal összetettebb. Nem az eszme motíválja a kérdések lényegét. Az a legnagyobb gond, hogy a felnőtt társadalomból kiindulva akarjuk álltalában leképezni a gyerekek társadalmát is. Pedig a gyerek az egy még kialakulatlan személyiség álltalában, tehát minden estben más elbírálással kéne kezelend. Csak egy pl.-a, annó az egyenköppeny, vagy a nagyjából egyforma eszközök eleve nem tették lehetővé a versengés, aktív lehetőségét. Mintegy nem bíráland egymást. Tudniillik a gyerekkel nem fogjuk tudni soha megértetni, hogy x-nek miért van olyanja, s nekem miért nem lehet. Mint ahogy a gyermek jogokat sem volna szabad a felnőtt társadalom jogaiból leképezni. Netán anoním kezelni. A vezér ürü elve pedig egyéb aspektusok álltal katalizáltan is döntően megjelenik. A szociál pszichológusnak, mindazonáltal igaza van, csak nem kimondottan a gyerekek szemléletét próbálja helyretenni. Tudniillik ez volna az elsődleges cél. Nyilván visszatérve, tehát a felnőtt társadalom kötelessége lenne, egy egészséges iránymutatással mindezt korrigálni, hellyes mederbe terelni. Üdv.