Putyin rosszul mérte fel az esélyeket, akár az ukrán ellenállás mértékére gondolunk, akár a világ reakciójára, most bajban van, és nem számíthat Pekingre sem- írja Paul Krugman.
Jelentősen alábecsülte az ukrán morált és katonai vitézséget, és nem tudta előre látni a demokratikus kormányok eltökéltségét – különösen, bár nem csak a Biden-kormányzatot, amely, figyelemre méltó munkát végzett Ukrajna felfegyverzésétől kezdve addig hogy összefogta a Nyugatot a pénzügyi szankciókkal .
Kína megmentheti-e Putyin gazdaságát azzal, hogy alternatív kereskedelmi partnerként kínálja fel magát?
Nem!
A Nyugat nagyrészt elzárta Oroszország hozzáférését a világbank-rendszerhez, ami nagyon nagy ügy. Lehet, hogy az orosz exportőrök ki tudják vinni a cuccaikat az országból, de most már nehezen tudnak fizetést kapni.
Valószínűleg még ennél is fontosabb, hogy Oroszország nehezen tudja fizetni az importot, hiszen nem lehet modern nemzetközi kereskedelmet folytatni 100 dolláros bankjegyekkel teli aktatáskákkal.
Mennyire számít ez? Az orosz elit meg tud élni Prada kézitáskák nélkül, de a nyugati gyógyszerek már más kérdés.
Mindenesetre a fogyasztási cikkek Oroszország importjának csak körülbelül egyharmadát teszik ki. A többi beruházási javak, közbenső termékek és nyersanyagok. Ezekre a dolgokra Oroszországnak szüksége van gazdaságának működéséhez, és ezek hiánya fontos ágazatok leállását okozhatja.
De vajon Kína nyújthat-e Putyinnak gazdasági mentőövet?
A közgazdász nemet mondott, négy okból.
Először is, Kína annak ellenére, hogy nagy gazdasági erő, nincs abban a helyzetben, hogy bizonyos dolgokat szállítson Oroszországnak, mint például a nyugati gyártású repülőgépek alkatrészeit és a csúcskategóriás félvezető chipeket .
Másodszor, miközben Kína maga nem csatlakozik a szankciókhoz, mélyen integrálódott a világgazdaságba. Ez azt jelenti, hogy a kínai bankok és más vállalkozások, mint például a nyugati vállalatok, önszankcionálásba kezdhetnek – vagyis nem hajlandók Oroszországgal foglalkozni, mert tartanak a fogyasztók és a szabályozók visszahatásától a fontosabb piacokon.
Harmadszor, Kína és Oroszország földrajzilag nagyon távol esik egymástól. Oroszország gazdaságának nagy része az Uráltól nyugatra, míg Kína nagy része keleti partjai közelében található. Peking 3500 mérföldre van Moszkvától, és az egyetlen praktikus módja annak, hogy a dolgokat ezen a hatalmas területen átvigyük, az a maroknyi vasútvonal, amelyek már amúgy is túlterheltek .
Végezetül, szerintem nem kap elég hangsúlyt az Oroszország és Kína közötti rendkívüli gazdasági erőkülönbség.
Putyin álmodozhat a szovjet korszak nagyságának helyreállításáról, de Kína gazdasága, amely nagyjából akkora volt, mint Oroszországé 30 évvel ezelőtt, most tízszer akkora . Összehasonlításképpen:
Németország bruttó hazai terméke mindössze két és félszerese volt Olaszországénak, amikor az eredeti tengely létrejött.
Tehát ha megpróbáljuk elképzelni egy neofasiszta szövetség létrejöttét, akkor ez egy olyan szövetség lenne, amelyben Oroszország nagyrészt a kiszolgáltatott partner lenne, sőt, majdnem egy kínai ügyfélállam. Feltehetően nem erre gondol a birodalmi álmaival rendelkező Putyin.
Kína tehát nem tudja elszigetelni Oroszországot az ukrajnai invázió következményeitől. Igaz, hogy Oroszország gazdasági szorítása még erősebb lenne, ha Kína csatlakozna a demokratikus világhoz az agresszió megbüntetésében. De ez a szorítás nagyon súlyos még kínai részvétel nélkül is.
Oroszország nagyon magas árat fog fizetni, pénzben és vérben is Putyin megalomániájáért.
Kína ettől még egy újfasiszta állam, és a legmesszebbmenőkig igyekszem távol tartani magam tőlük.
Különben is, lesz Kínában akkora felfordulás még ebben az évszázadban, ami gyökeres fordulatot fog eredményezni. Túl nagy potencia van ebben az országban ahhoz, hogy azt az emberiség ellen használják.