Yuval Noah Harari ünnepelt izraeli történész szerint a területszerző háborúk elavulttá váltak a 21. századra.
Kép: Pixabay
A Sapiens című, magyarul is megjelent könyvében több tényezőt is megjelöl ennek okaként: egyrészt a háborúk ára rettenetesen megnőtt, másrészt senki sem akar kockáztatni egy nukleáris konfliktust, harmadrészt a háborúk haszna jelentősen csökkent, mert a területhez köthető fizikai vagyon mértéke korlátos, negyedrészt a béke a kereskedelem és a nemzetközi befektetések miatt sokkal kifizetődőbb, mint a háború, végül, de nem utolsó sorban a háborút ma már gonosz és elkerülhető dolognak tekinti a politikai elit. Mondhatnánk, hogy Putyin nem olvas Hararit, viszont ettől még utóbbi tézisei kivétel nélkül helytállónak tűnnek.
A Harari által harmadik és negyedik tézisként megfogalmazottak mögött valójában a hálózati gazdaság működése áll. Bárhol lehetsz a világban, ha képes vagy értéket teremteni, akkor részévé válhatsz egy szempillantás alatt a hálózati gazdaságnak. Viszont ez fordítva is igaz ha a hálózat kivet magából, akkor lehetsz bárhol a világban, nem fogsz tudni értéket teremteni.
Pontosan ez történik az orosz cégekkel, oligarchákkal és kisemberekkel az orosz-ukrán háború kirobbantása óta.
Egyszerűen szisztematikusan elvágják őket azoktól a rendkívül komplex hálózatoktól, amik érdemben működtetik a globális gazdaságot és annak legtöbb szolgáltatását. Ez az, amire Putyin március végén azt mondta, hogy a Nyugat megpróbálja az orosz kultúrát eltörölni:
Arról a fokozatos diszkriminációról beszélek, ami mindent érint, ami Oroszországgal kapcsolatos. Ez a tendencia számos nyugati államban bontakozik ki, teljes egyetértésben, olykor pedig az uralkodó elit ösztönzésére.
Ennek azonban rövid távon nem is annyira a kulturális vonatkozásai fájdalmasak, hanem a gazdasági vonatkozásai és nem csak Oroszország számára.
Működésképtelenné váló orosz bankkártyák, a globális banki utalási rendszerből kitiltott orosz bankok, vagy az Apple Pay vagy a Google Pay szolgáltatása helyett a GazpromPay pénztárca, mint alternatíva megjelenése az orosz fogyasztók számára.
A nemzetközi internet szolgáltatások korlátozása (például Cogent Communications és Lumen Technologies), egyes nagy IT szolgáltatók kivonulása az orosz piacról, mint amilyen a Netflix vagy az Apple. A Microsoft új szolgáltatásokra vonatkozó értékesítésének leállítása.
Az Airbus és a Boeing döntése, hogy nem ad alkatrészeket az orosz repülőgépek javításához, ami megbéníthatja a polgári repülést – persze a nemzetközi légtér korlátozások miatt egyébként sem lehet könnyen be, illetve kijutni repülővel Oroszországból.
Az agráriumban és az élelmiszeriparban már el is kezdődött a vészharangkongatás, miután a világ meghatározó műtrágyagyártó és gabonaexportőr országai állnak hadban egymással, aminek élelmezési problémák és áremelkedés lehet a következménye az egész világon.
Mi lehet ennek a vége?
A szakértő véleménye szerint ez attól függ, hogy mennyire húzódik el a háború.
A hálózati gazdaságban alapesetben lehetőség van a kieső partnert, céget, szolgáltatást másvalakivel pótolni – senki sem pótolhatatlan, sőt alapelv, hogy ne dolgozzunk pótolhatatlannak tűnő szereplőkkel, mert óriási kockázatokat rejt magában az üzletfolytonosság szempontjából. Erre figyelmeztet ez a háború is gazdasági aspektusból. Más a helyzet azonban, ha az orosz és ukrán cégek átmeneti vagy tartós kiesésével számolunk.
- monda el, és hozzátette azt is, hogy ad hoc esetben extra költségekkel, folyamatok megváltozásával, megnövekedő teljesítési időkkel, drágulással jár megoldani a problémát, ám még mindig olcsóbb lehet, mint teljesen új partnerek után nézni és velük kiépíteni a kapcsolatot, miközben a korábbi beszállítóval zárjuk az együttműködést. De bizonyos idő elteltével az utóbbi tűnik üzletileg is kifizetődőbbnek. Pláne, ha beleszámoljuk a szabályozók vagy a vásárlók elvárásait, akik extra nyomást tudnak kifejteni mindazokra, akik nem igazodnak, például nem vonulnak ki az orosz piacról.
Zajlik tehát Oroszország minél szisztematikusabb kizárása a gazdasági hálózatokból, annak infrastruktúrájából, miközben az oroszok önellátásra próbálnak berendezkedni.
De egy teljes körű alternatív hálózati gazdaság kialakításában Kínát leszámítva egyetlen ország sem tud átfogó sikereket felmutatni az elmúlt két évtizedből.
A cikk teljes terjedelmében a G7-en olvasható, a szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa.
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
...két buta bohóc
Sulginov úgy látja, hogy minden nemzetközi cég, amely előrejelzésekkel foglalkozik, most felülvizsgálja az olajárral kapcsolatos korábbi várakozását, mert az egészen más körülmények között készült. A geopolitikai és gazdasági helyzet ilyen változásával korábban senki sem számolt – tette hozzá.
A miniszter 80–150 dollár közötti olajárat tart lehetségesnek (az északi-tengeri Brent nyersolaj ára hordónként 104,69 dollár volt szerda reggel), azt azonban nem fejtette ki, hogy milyen időtávra szól ez a becslés. Mint mondta: „nem az a feladatunk, hogy kitaláljuk, mennyibe fog kerülni az olaj, hanem biztosítani az olajipar működését”.
Új hozzászólás