Egyedül nevelem a nyolc éves kislányomat. Illetve többnyire egyedül. Az apja, amikor terhes lettem, még vállalta, de ahogy nőtt a pocakom, úgy nőtt benne is a menekülési vágy, úgyhogy a gyerek megszületése után két hónappal le is lépett. Azóta sem tudom, hogy hol van, a gyerektartást küldi, de ő maga nem kíváncsi a lányára. Tehát a kislányom nem ismeri az apját. Én túltettem magamat azon, hogy magunkra lettünk hagyva, és próbálom élni az életemet. Fiatal vagyok, most leszek harminc, szeretnék egy társat, és szoktam randizni.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ha így fogalmazna, hogy : a kislányom minden férfiben az apát szeretné" azért ez másképp hangzik.
Persze, hogy szeretne egy apukát, nehéz neki feldolgozni, hogy jönnek-mennek a férfiak, és nem érti, hogy miért nem maradnak?
Új hozzászólás