A gazdagságtól nem függ a boldogság? Hiszen a boldogság annyit jelent, hogy nem hiányzik semmi. A hiány érzete boldogtalanságot szül. Aki gazdag, sosem érzi magát elég gazdagnak, csak a szegényebb ismeri a gazdagságot: úgy, mint hiányt.
Forrás:
freespirit.hu
Feltöltő: bogyó
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
“A világon mindenki a boldogságot hajszolja - és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet - mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.” (Dale Carnegie)
“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)
“A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: egyszerűen csak harmónia dolga.” (Lao-Ce)
Személy szerint úgy gondolom, a boldogság sosem tartós állapot; néha - pillanatokra - megadatik az életben ez az igazi, önfeledt, mély öröm- és elégedettségérzet, de ezek ritka kivételes és megbecsülendő percek; nálam még sosem anyagiakkal kapcsolatban születtek meg. (Bár lehet, sőt biztos, hogy ha komoly anyagi gondjaim lennének, egészen mást gondolnék minderről...)
Jó lenne a senecai vagy a Lao Ce-i értelemben is megtanulnunk valamit a boldogságról. :)
egyébként érdekes lenne, ha megszólalna ezzel kapcsolatban egy buddhista
kíváncsi lennék, ők mit gondolnak a boldogságról :-) szerintem érdekes lenne
Az alábbi viszont egészen biztosan a Füves könyvből van:
"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek." (Márai Sándor)
A Dalai Lámának több könyve is van a témában, az egyik:
www.libri.hu/hu/konyvek/tars_tudomanyok/filozofia/a_boldogsag_muveszete