A kedvességet gyakorolni kell!

Ez nem csak gyakorlat kérdése. Alaptermészet, velünk született személyiségi jegy. Csodálkozom, mikor kedvesen, nyitottan közelítek valakihez és a reakciója lesújtó. Mogorva, udvariatlan, sértő. Tudomásul veszem, hogy nem vagyunk egyformák, de a kedvesség egy fegyver is. Volt már rá példa, hogy valaki (oktalanul) minősíthetetlen hangot használt velem szemben. Kedvesen, mosolyogva kezdtem vele kommunikálni, mire az illető "lebénult." Nem tudott mit kezdeni velem. Bizonyára rákészült egy jó kis balhéra, de ez nálam nem jön be.

Ezt az oldalt még nem láttam. Jó a címe.
A cikk meg úgy igaz, ahogy van. Az utsó betűig!

@Evikati: A lottón az ötösöm legyen olyan biztos, ahogy tudtam, Evikati a hozzászóló :D
A kedvesség valóban lefagyasztó "fegyver" tud lenni az agresszióval közelítőknél! Én is tapasztaltam.

Gyakorolni? Vagy van, vagy nincs!

@ugyeugye: akkor te már jól ismersz engem:-))

@mosolydorka: Neked biztosan van! Szia Dorka:-)

@Evikati: Szép napot! Alig látoma fényképed, de tuti, hogy mosolyogsz rajta!:-) Nekem? Tengernyi:-)))

@mosolydorka: Keresnem kell egy másik képet, van is, csak ott meg nagy az arcom:-D Még félreértené valaki:-))

@Evikati: Hadd értse félre bárki!!!:-)

@Evikati: A kedvesség ugyanolyan "nehézfegyver", mint a gúny vagy az irónia. Mégis más, mert míg azok agressziót váltanak ki (általában), ez döbbenetet. Ezt -ha valakinek nem életeleme- a másik nehezen tudja hirtelenjében feldlgozni, hiszen az ő módszerétől alapjaiban különböző "valamivel" találkozik, amivel rögtön nem tud mit kezdeni.
Eddíg ha valaki kiabált vele, ő lett a hangosabb, ha valaki gyalázkodott, igyekezett túltenni rajta.
Ám, ha kedvességgel találkozik, nem tudja túlkiabálni; aki eddíg nem tudott kedves lenni, a most kapottat nem tudja túllicitálni. Néha még meg is sajnálom hirztelen az illetőt, mert nála az "ütő megáll".
Tolsztoj óta tudjuk, hogy "Erőszak erőszakot szül", a kedvesség sajnos nem kedvességet, hanem némaságot, de legalább -ha pillanatnyilag is-, megszünteti az erőszakot.

@gondolkodo: megint nagyon okos gondolatokat írtál. Ez egy régi oldal, de mindig aktuális.
Az én alaptermészetem olyan, melyben nem fér bele a hamisság, durvaság, agresszió. Idővel ez "beérik" és azt mondhatom, megérte. Amikor eljöttem nyugdíjba a volt munkahelyemről egy hét alatt 38 levelet kaptam, melyekben köszöneteket, méltatást kaptam az emberi gesztusaimért.
Tehát, az én esetemben megérte:-))

@Evikati: Végső soron ez az élet értelme és célja - szerintem.
Olyan életet élni, hogy az utódoknak ne legyen közömbös az emlék, példát mutatónak és szeretettel emlékezzenek ránk.
(Mindenki utódom, akivel kapcsolatba kerültem, lett légyen az akár "kényszerkapcsolat {munkatársi}, akár családi, vagy csak ismerősi kapcsolat. Szerintem)

Az élet értelme a halál....vagyis nincs értelme.

@menasagh: ha nem haragszol én inkább Madách Imrét idézem:
" A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga."

@gondolkodo: igen, ezt kellene megszívlelni mindenkinek:-)

@menasagh: Úgye, ezzel nem azt akarod mondani, minnél korábban hal meg valaki, annál értelmesebb életet élt?